rafia

Ékszer

Az ékszer az őskor óta minden népnél elterjedt. Szinte megelőzte, később pedig kiegészítette a ruházatot .
A legszorosabb értelemben anyaga megmunkálása folytán értékes vagy legalábbis tetszetős , többnyire kisméretű dísz tárgy, melyet az ember a testén visel .
A magyar népi ékszerek fajtái , aszerint , hogy a test melyik részén viseli : gyürü,fülbevaló,karkötő,nyakék.Az ékszer ragyogásával , művészi hatásával kiemeli valamelyik testrészt , ünnepélyessé teszi viselője megjelenését , jelzi vagyoni helyzetét,társadalmi rangját és gyakran amulett - vagy gyógyító szerepet is tulajdonítottak neki.
A magyar nép 19-20.sz.-i ékszerei általában polgárosultabbak , mint a viselet , viszonylag kevés a régies , nem ipari előállítású ékszere . Csak gyermekek és néha pásztorok készítettek ékszert természetes anyagokból:növényi szár,termés,csiga,ló szőr,szaru stb.
Kész ipari elemekből helyi ízlés szerint házilag előállított ékszer több is van (pl. gyöngysor)
A házi készítésű ékszereket inkább a régiesebb kultúrájú szláv,román, cigány nemzetiségek és főként  délszlávszomszédaink kedvelik . A pásztor és cigány réz művesek termékei viszonylag elterjedtek a magyarságnál az Alföldön és Erdélyben .Legjellegzetesebb az ötvös művű ékszer : a 19.sz.-ban és a 20.sz.elején ezüstből , később aranyból készült a parasztságnak is. Dísze gyöngy,opál,türkiz, de inkább utánzataik:piros , kék , ritkábban zöld üveg - vagy porcelán kövek , továbbá színes zománcok .A korall szerepe a környező népekhez képest csekély . Egyes ötvös központok vásár körzetében (pl.a Duna mentén) helyi stilusjegyek figyelhetők meg, és fellelhető a régi híres magyar ötvösmű-,ékszerkultúra és pompa szeretet emléke.