Valódi virágpótlók

Ahogyan a természetben felváltják a virágokat a színes lombok, pirosló, kéklõ, barnálló termések, bogyók, a vázáinkban is követheti a virágokat néhány különösen szépen elszínezõdött lombú ág, terméscsokor. Nem kell üresen maradniuk a virágtartóinknak ezután sem, ha már megcsappant a szabadföldi vágott virágok választéka.

Az "indián nyár" jellemzõ színét adja a parkokban, arborétumokban a vöröstölgy a november közepéig is elhúzódó lombhullásig. Ugyancsak pirosra színezõdõ lombot visel õsszel a hazájának hangulatát idézõ japánjuhar, akárcsak a valóban varázslatosan beszínezõdõ lombú perzsiai varázsfa.
A hazai növénytakaró õszi szép lombszínt öltõ tagjai az egyes országrészek, vidékek õszi képéhez, látványához, színpalettájához kapcsolódnak elválaszthatatlanul. Miután az utcai árusoknál és mind gyakrabban már virágüzletben is többfélét kínálnak belõlük, ilyen módon is hozzájuthatunk némelyikükhöz.
A cserszömörce õszi lombszíne a piros legkülönbözõbb árnyalata vagy sárga lehet. A vele együtt tenyészõ karsztbokor, erdei virágos kõris õszi lombszín palettája sárga-piros árnyalatú, egészen a borvörösig. A hazai tölgyfajok lombja sárgára színezõdik be. A nyírek, a gyertyánok, a bükkök is sárgulnak õsszel. A bibircses kecskerágó utánozhatatlan rózsaszínes lombszínezõdése miatt megkapó, magával ragadó, és ugyanígy az ecetfának is nevezett fatermetû szömörcék.
A csíkos kecskerágó pirosló termésfürtökkel teli gallyaival díszít, a közönséges kecskerágó lombtalanul különösen feltûnõ, és jól mutatnak a sokáig nem hulló, égõpiros terméscsokrokat hordozó gallyai. Többnyire szintén bepirosodnak, és tartósan meg is maradnak a madárberkenyék terméscsokrai. A homoktövis parázsszerû termésekkel zsúfolt gallyaival tûnik fel. A közismert fagyal fénylõ fekete termésfürtökkel koronázott gallyai, és a kökény kék termésekkel megrakott ágrészei hosszú hetekig is megõrizhetõk a termések hullása nélkül, akárcsak a vadrózsa, fénylõ piros termésekkel teli, szép ívben meghajló gallyai.
Különösen tartósak a terméses részek, ha a terméseik beszínezõdése után, de még a fagyok elõtt hideg helyre kerülnek. A hóbogyó és pirosló termésû rokonai, fagyok elõtt hideg helyre téve tarthatók el, amíg más díszek felváltására nem vesszük igénybe õket.
Élettartamukat növelheti, ha hûvös helyen tartjuk, vagy legalább éjszakára hideg helyre tesszük õket. Rendszeres vízcseréjük is fontos. Elõbb-utóbb azonban mindenképpen megindul a levélhullásuk. Ez természetes elmúlás, ami ugyancsak érdekes lehet. A csupaszon maradó vesszõk, gallyak sajátos látványáért is megkegyelmezhetünk nekik, még legalább egy ideig.
A sajátosan összevissza görbülõ, feltûnõ héjszínû, mutatós vesszõk, gallydarabok, ágrészek levéletlenül is szépek lehetnek virágtartóink egyikében-másikában. Sikeresen társíthatók változatos színû dísztöktermésekkel, száraz taplódarabokkal, szép zuzmós kéregrészekkel, nem túl hivalkodó formájú és színû kövekkel. Az alakjuk és még inkább a színük kiemelésére elhelyezhetõk közöttük - vízben - hosszúra nyúló borostyánindák vagy más hasonló örökzöld hajtások.