Bőr holmik kondiciodálása

Bőr holmik kondicionálása

 

bor_00.jpg (15906 bytes)A valódi bõrbõl készült használati tárgyaink igen tartósak, de csak akkor, ha ugyanolyan ápolásban részesítjük õket, mint a saját bõrünket. Mondhatni hogy "rokon lelkek", hiszen sajátosságaik hasonlóak. Mégis jelentõs különbség van a kettõ között, az egyik élõ-, a másik pedig holt anyag. Bõr használati tárgyaink értéke ugyan változó, de mindegyik törõdésre érdemes. S hogy mire ügyeljünk használatuk közben, miként ápoljuk kényesebb bõr holmijainkat, arra íme néhány tipp.

Gyakran használt, mindennapi tárgyaink a különféle táskák, levél és pénztárcák. A rendkívüli "nyúzáspróba" azonban legtöbbjüknek a varrásait, tûzéseit teszi tönkre, mégpedig a legjobban igénybevett helyeken, a hajtásoknál, csattok közelében, és a rekeszeikbe erõszakolt tartalmuk miatt az oldalvarrásoknál. Utazó- és aktatáskáknál ezen túlmenõen még a fogantyúk, fülek menti varrásszakadások is gyakoriak. Ennek többnyire az az oka, hogy a fonalszálak hamar kiszáradnak, és szinte észrevétlenül, lassan elfoszlanak. Végül az egyik öltés elszakad, a varrás pedig ezt követõen egyre hosszabb szakaszon felfeslik. A szétváló szélek már csak az utolsó felvonás végét jelentik, de az ilyen hibákat még most is érdemes kijavítanunk.
A felvált varrások javításának a leggyorsabb - de egyáltalán nem ajánlott - módja a ciánakrilátos gyors ragasztás (1). Igaz, hogy gyors, ám a szilárd kötéshez elég sok ragasztó szívódik fel a bõranyagba, a hátoldala felöl, és megszilárdulása után a ragasztott rész merev és rideg lesz. Az ilyen ragasztás melletti részek pedig a fokozott igénybevétel miatt tovább fognak szakadni. Helyette használjunk oldószeres ragasztót, és a felfeslett öltéseket varrjuk le újból. Ehhez használjunk az eredetihez hasonló színû és erõsségû varrófonalat. Egyszerre két tûvel dolgozva, az utolsó és még ép öltést is átvarrva, az eredeti tûhelyeket használva, két oldalról egyszerre varrjunk le a felfeslett részt. A fonalat azonban varrás elõtt méh-, vagy jobb híján gyertyaviaszon húzzuk át. Az új varrat utolsó öltésével a felfeslett letûzés még ép öltését is erõsítsük meg, a fonal végeket pedig szorosan csomózzuk le, és kibomlás ellen egy csepp pillanatragasztóval rögzítsük. Az átvarrást többnyire nehezítik a bélések, és ha ezeket nem célszerû lefejtenünk, akkor a bélésanyagot is átvarrva javítsuk ki a felfeslett tûzést. Ez még mindig jobb, mintha csak pillanatragasztóval dolgoznánk, ami tagadhatatlanul gyorsabb, de hosszútávon kimondottan káros, mert a bõrt törékennyé teszi.
2-es képLevéltárcákon a csak simán leragasztott selyemrekesz-lapok bõrszegélye szokott idõ elõtt felválni. Újbóli leragasztásuk egyszerû mûvelet, ám ilyenkor vigyázzunk arra, hogy a keskeny szegélyek alól ne türemkedjen ki ragasztó a selyemanyagra, mert foltot hagy. A ragasztóanyagot ezért vékony kenõlappal juttassuk a bõr hátoldalára, és csak módjával kenjük be a selyemlap szélét. A bõr szegély lepréseléséhez csúsztassunk a javított szél alá egy vastagabb mûanyaglapot, majd szorítsunk rá egy kis lécdarabot, és néhány percig erõsen ránehezedve préseljük le a szegélyt. A tárca szegélyvarrása általában a sarkoknál és a hajtásban szokott felfesleni, ezt pedig az elõbb említett módon, de vékony, erõs cérnára fûzött apró varrótûkkel ölthetjük át. A begyûrõdött sarkokat is kiegyenesíthetjük, ha azokat jól benedvesítjük, majd az üres tárca sarkait két rétegelt lemez darabka közé szorítva hagyjuk teljesen megszáradni. A nedvesség hatására a felpuhult bõrt meghúzva a sarkok gyûrõdései kiigazíthatók. A kiszáradó bõr ezután keményebbé válik, és egyenesre préselt állapotában megszáradva így is marad.
A csatos pénztárcákon is hasonló hibák szoktak elõfordulni, ám ezeknél még a zárkeret szélébõl is kibújhat a bõr széle. Ezen úgy segíthetünk, hogy a keret peremét óvatosan kés élével szétfeszítjük, a kicsúszott bõr szélét csipesszel visszanyomkodjuk a helyére, majd a keretet posztódarabbal átfogva, harapófogóval erõsen összenyomjuk. Közben természetesen ügyeljünk arra, hogy a bõrszél a helyén maradjon, és csak fokozatosan haladva szorítsuk össze a keret bõrrögzítõ részét. Ilyen kisjavításokkal felesleges várni, vagy bõrdíszmûveshez fordulnunk, magunk is orvosolhatjuk a hibát.
3-as képA bõrbõl készült használati tárgyaink - akár festett a felületük, akár nyersbõr az anyaguk - elõbb-utóbb kiszáradnak, ezáltal a felületük gyorsabban kopik, a hajlásoknál, gyûrõdéseknél pedig ki is repedezhet. A kopások elsõsorban a szegélyeknél, sarkoknál és erõsen igénybe vett felületeken jelentkeznek. E hibáknak elejét vehetjük azzal, hogy rendszeresen, de legalább félévenként krémkezeléssel tesszük ellenállóvá a felületüket. E célra természetesen ne cipõkrémet, hanem pl. " Antiquax Leather Cream"-et, speciálisan a bõrbútorokhoz való ápoló anyagot használjunk. Ez a pasztózus, sûrû folyadék tisztítja, egyben fel is dúsítja, lágyítja a kiszáradt bõranyagokat. A krémszerû anyaggal bedörzsölt bõrfelületek ilyen kezelés után kellemesen lágy érintésûvé válnak, ugyanakkor visszanyerik természetes rugalmasságukat, és ezért tartósabbakká válnak. Az "Antiquax" természetesen nem csodaszer, a már erõsen kopott felületeket nem képes újjá varázsolni, viszont jelentõsen lelassítja a kopott részek további romlását. Hasított bõrökhöz nem használható. Fõként valódi bõrrel bevont garnitúrák ápolására alkalmas, de természetesen mindenféle természetes bõr kondicionálására is remekül megfelel. A nagyon zsíros, a ráncokba rakódott szennyezõdéseket elõbb enyhén denaturált-szeszes ruhával vagy lágy szivaccsal távolítsuk el (2), de vigyázzunk, ne dörzsöljük erõsen, mert ezzel esetleg a bevonó-festéket is lekoptathatjuk a felszínrõl. Kevés "denszeszt" használjunk, és nagyon kíméletes törléssel igyekezzünk a felületi szennyezõdést eltávolítani. A megtisztított bõrfelületet hagyjuk megszáradni, csak ezt követõen kenjük be a speciális bõrápoló krémmel. A lágy pasztózus anyagot tiszta puha textíliával, lágyan kenjük a bõrre (3), majd enyhe dörzsöléssel oszlassuk el egyenletesen a felületén (4). A szer lanolint és lakkbenzint is tartalmaz, amelyek a felkenést követõen gyorsan elpárolognak. A krémezett bõr felületét ezt követõen száraz ruhával áttörölve, a varrásokat pedig átkefélve, a bõr visszakapja selymes fényét (5), tapintása pedig újból kellemesen lágy lesz. Az ápolószer a varrófonalakba is beivódik, ezért ezek sem szakadnak fel idõ elõtt.
Az "Antiquax Leather Cream"-mel egyébként régi fényképezõgépek huzatát, vagy azok bõrtokját, könyvek mûbõrhöz hasonló anyaggal fedett tábláit, gerincét (6) és más elmattúlt mûbõr használati tárgyainkat, pl. utazó- és kazettatáskáink külsõ részeit is felújíthatjuk. Sõt, a beázott, és a nedvességtõl megkeményedett cipõk bõrét is felpuhíthatjuk, ha kiszárítását követõen, de még a cipõkrémezésük elõtt e bõrápolóval kenjük be. Ez fõként a talpvarrások és a cipõfej hajlásoknál elõnyös, mert az ilyenkor megkeményedõ bõrt újból kellõen felpuhítja. Ritkán használt (7), vagy alkalmi lábbeliknél is jótékony hatású. Új cipõk még használat elõtti "bebalzsamozása" is ajánlott, mert ezzel a bõrük puhább, hajlékonyabb lesz, és a varrásai is kevésbé lesznek hajlamosak a felfeslésre. A cipõk rendszeres krémezését azonban ezzel nem mellõzhetjük.

forrás:Ezermester