Díszítőművészet
A népi díszítőművészet .
A népművészet része , az europai parasztságnál , elsősorban használati tárgyak míves kidolgozása ,díszítése.
A népi díszítőművészet legrégiesebb díszítményeinek a geometrikus mintákat tartjuk , de hazánkban pl. nagyobb jelentőségű a természeti jelenségek stilizált ábrázolása , beleértve a föleg növényi , de az állati és emberi alakos díszítményeket is.
A díszítő motívomok bízonyos népekre , vidékekre , korszakokra lehetnek jellemzőek.
A díszítőművészet mesterei sok esetben név nélkül alkotnak . Egy egy kíváló szövő-, himzőasszony emléke és kapcsolata alkotásaihoz nem csak a családjában , hanem az egéssz faluban ismert , és fennmaradt .
Más alkotásokat messze elkerülve előállításuk helyétől - már csak falu , város nevével jelőlnek meg mint a : túri köcsög , berényi suba , debreceni szűr , csati miskakancsó .
Ezek mögött azonban mindig ott áll az alkotó , akit közvetlen és távolabbi környezete ismer , név szerint számon tart de az utodaik mesterükként emlegetik .
Szép számmal vannak olyan tárgyak is melyeknek maga a formálya művészi , annélkül , hogy rajtuk bármilyen díszitmény lenne . Ilyenek a különböző tányérok , famozsarak , továbbá a gyékényből font magtartók , kenyérkosarak , méhkasok , a vesszőből készült szekér és egyébb kasok . Ezek formálya nem csak gyönyörködtető , de ugyanakkor nagy múltú is .
A népi díszítőművészet alkotásainak többsége mégis díszített használati tárgy , amin a motívumok rendszerint valami belső tartalmat is kifejeznek .