Elhunyt Habsburg Ottó: „Nekem nem volt probléma a magyarságomat megtartani”

Kilencvennyolc éves korában meghalt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia. Habsburg Ottót németországi otthonában, a bajor Pöckingben érte a halál. Habsburg Ottó (teljes nevén Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen) az Európai Parlament tagja volt. 1961-ben lemondott osztrák trónigényéről.

Békésen elszenderült - közölte az elhunyt egy munkatársa a német hírügynökséggel. Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina tavaly halt meg. Habsburg Ottó a Wikipédia szócikke szerint az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax közelében levő Wartholz villában született az utolsó osztrák császár és magyar király gyermekeként és legidősebb fiaként. Édesanyja Zita Bourbon–pármai hercegnő, császárné és királyné volt, keresztapja Ferenc József. Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktora címet.

Habsburg Ottó 1912-ben a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen szerepelt. Apját, IV.Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) 1921-ben (1921. évi XLVII. törvénycikk) Magyarországon is megfosztották trónjától. Ottó egészen a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben. A második világháború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében.

1960-ban a Habsburg–Lotharingiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. 1961. március 31-én maga Habsburg Ottó trónörökös, az utolsó császár legidősebb fia, a család feje is aláírta a trónigényről való lemondását, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett (a „Habsburg-válság”), ez több évig késleltette hazautazását. A osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába. Az eset nyomán az osztrák parlament alsóháza, ahol szociáldemokrata–szabadságpárti (SPÖ–FPÖ) koalíció volt többségben, éveken át vizsgálta a Habsburg-törvény rendelkezéseinek pontos értelmezését. 1996-ban a kiutasítás hatálya már csak a család két tagját érintette, a Minisztertanács a Habsburg-törvény 2. paragrafusát „nem élő jog”-nak minősítette, és beutazási engedélyt adott nekik. A Habsburgokat azonban egészen idén júniusig nem lehetett elnöknek jelölni. Az osztrák parlament 2011. június 16-án törölte el a tilalmat az MTI tudósítása szerint.

Habsurg Ottó 2005-ben a BBC-nek adott interjújában így vallott az osztrák trónról való lemondásáról és az európai politikáról: „1967-ben tértem vissza Ausztriába. Elfogadtam a Habsburg törvényeket már csak azért is, mert akkor már tudtam, hogy a döntő dolog az európai politika, és abba nem tudtam volna beszállni, ha ez a bonyolult helyzet folytatódik Ausztriával. Ha egy csatát nem lehet megnyerni lóháton, akkor gyalog is próbálni kell.”

Habsburg Ottó a Páneurópai Uniónak 1936-tól tagja, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke volt. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988–1989 évi közép-kelet-európai változásokat. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért, ennek keretében Magyarország csatlakozásáért. A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

Ottó főherceg 1951. május 10-én a franciaországi Nancyban vette feleségül Regina szász–meiningeni hercegnőt (1925-2010), akitől hét gyermeke született. Fia, Habsburg Károly főherceg (elméletileg  a „trónörökös”, hiszen Habsburg Ottó a magyar trónról sosem mondott le) 1961-ben született Bajorországban. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben. Jelenleg a Magyar Vöröskereszt elnöke. Feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000 óta a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben élnek.

Habsurg Ottó így vallott apjáról, IV. Károlyról: „Ő volt az első világháború egyetlen államfője, aki tényleg kint volt a fonton. Tehát ő tudta, hogy mennyit szenvednek a katonák, és ez megerősítette abban, hogy harcolnia kell a békéért.” „Őt nagyon motiválta az, hogy a honfitársait megmentse a háborútól. Később, amikor a kommunista rendszer bukása után eljött a Fehér Terror, sokan hívták, hogy jöjjön vissza. Sigray Antallal beszélt is, és azt mondta, az a legfontosabb, hogy a jogot helyre kell állítani, meg kell szüntetni a terrort. A Szent Korona, amire ő felesküdött, számára a magyar állam államfője volt. Ő pedig azt szolgálta.” IV. Károly szerinte nem mondhatott le a trónról: „Ő király volt, a királynak vannak feladatai.” A visszatérési kísérletektől annyit mondott: Horthy Miklós ezügyben „sajnos egy nagyon sötét játékot játszott”. IV. Károlyt II. János Pál pápa avatta boldoggá 2005-ben, a római Szent Péter téren. Zita királyné boldoggáavatási pere folyamatban van.

Horvátország és a közép-európai országok EU-s csatlakozásáról pozitívan, Törökországéról viszont elutasítóan nyilatkozott: „Elsősorban Horvátországot említeném meg. Ők tulajdonképpen honfitársaink, olyanok, akiknek történelme összefügg a magyar történelemmel. Ha az ember ma Horvátországba látogat, a legtöbb templomban csak magyar szentek vannak, míg Szlovéniában csak osztrák szenteket találni. Voltak nehézségek a két ország kapcsolatában, de ez a jó házasságban is előfordul. A törökök más probléma. Ők önmagukban is nagy hatalom. Törökországnak más feladata van. Nem akarom azt, hogy Törökország, mint Írország vagy Portugália belépjen az EU-ba. Itt Németországban a CDU álláspontja is az, hogy Törökországgal egy külön kapcsolatot kell létesíteni.”

Habsburg Ottó vallotta: „Három anyanyelvem van: a magyar, a francia és a német. A később tanult nyelveket elveszítheti az ember, ha sokáig nem tud visszatérni a nyelvterületre, de ez az anyanyelvekkel nem így van. Nekem nem volt probléma a magyarságomat megtartani.” Hozzátette: „Nem volt időm öregedni. Mindig voltak feladataim és céljaim. Az öregség nagy tragédiája, hogy az embernek már nincs célja. Nekem mindig vannak távlati céljaim, úgyhogy jó állapotban vagyok.”

Habsburg Ottó koporsóját a pöckingi Szent Ulrich-templomban ravatalozták fel, ahol három napig látogatható. Ez idő alatt folyamatos szentségimádást tartanak.

Magyar Kurír

(szg)

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.