Erdő Péter bíboros Mátészalkán elhangzott beszéde
Erdő Péter bíboros Mátészalkán elhangzott beszéde
január 23. 14:03 |
A Himnuszról mondott beszéd a 2010-es magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepi megemlékezés során, a Kölcsey-emlékmű megkoszorúzását követően hangzott el.
Igen Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
2) A Himnusz szövege azonban nem mindenki számára volt teljesen világos és meggyőző. Egyrészt a katolikus magyarság erős nosztalgiát érzett nemzeti Mária-énekünk, a „Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk” kezdetű ősi ének iránt, mely templomainkban azóta is elhangzik, és amely ugyancsak könyörgés egész nemzetünkért: „Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról” – így énekelték ezt a török időkben, amikor az ország romlásán az önállóság elvesztését, a török megszállást, a három részre szakadást értették. Később a „romlott” kifejezés egyesek számára – joggal-e vagy sem – sértőnek tűnt, így aztán azóta helyette így énekelünk: „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg”.
Akik Kölcsey Ferenc Himnuszát még a XIX. század vége felé is problematikusnak találták, mégpedig vallási szempontból, azok azzal érveltek, hogy a „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” fordulat azt jelentené, hogy mi, magyarok már annyit szenvedtünk, hogy bármilyen gonoszságot követnénk is el a jövőben, azért nekünk büntetés nem jár, tekintettel múltunk sorscsapásaira. Természetesen ez a magyarázat kissé erőltetett, valószínűleg magának Kölcsey Ferencnek sem ez volt a szándéka, amikor ezeket a sorokat leírta. Így azután az 1800-as évek végén a Magyar Katolikus Püspöki Kar úgy határozott, hogy lehet a szöveget jól érteni, és hogy a költői lelkesedés túlzásai ellenére is olyan imádság az nemzetünkért, amelyet akár templomi szent ének gyanánt is bátran vállalhatunk. Ahol templomainkban bármely országban a hívő közösség ezt a Himnuszt énekli, nem elsősorban egy állam hivatalos himnuszát teszi magáévá, hanem szent imádságot mond a népért, olyan imádságot, mely jóval előbb létezett, hogysem az ország hivatalos himnuszává lett volna. Istenhez imádkozni pedig a világ minden pontján lehet.
3) A Himnusz aktualitása pedig ma leginkább megint a szenvedés és a bűn kettősségében található. A Kölcsey óta eltelt idő újabb szenvedéseket hozott ennek a népnek a számára, amelyek talán megint sokszor felülmúlták a sikereket és az örömöket, amelyekben azért olykor szintén volt részünk. De mindez ma sem jelenthet okot a csüggedésre, a felelőtlenségre, arra, hogy átadjuk magunkat az önzés és a gonoszság kísértésének, mondván: szenvedtünk mi már eleget, nekünk már mindent szabad. Nem ezt mondja Kölcsey Ferenc, hanem éppenséggel nemes erőfeszítésre, reménységre figyelmeztet, és hitet tesz amellett, hogy nem vagyunk egyedül, hanem emberi erőnkön kívül méltán kérhetjük az isteni gondviselés segítségét is. Erre pedig ma is nagy szükségünk van, akárcsak Kölcsey Ferenc korában.
Köszönöm a figyelmet!
© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.