Fémművesség

HONFOGLALÓ MAGYARSÁG MŰVÉSZETE

Magát az embert, testi valóját alakították át a műalkotások, tették aranyossá-ezüstössé, annál díszesebbé, minél előkelőbb rangú volt a viselőjük. A honfoglalók öltözetének művészi alakítása sok rokonságot mutat a sztyeppei népek művészeti kultúrájával, és joggal állítható párhuzamba a szasszanida kori, nagy pompa kifejtésére törekvő perzsa művészettel, melyet Bizánc is mintaképének tekintett.

Már korábban kialakult a honfoglalók művészetének sajátos egységes stílusa, miként a különböző törzsek is szövetségben egyesültek. Ez a stílus mindegyik elődjétől meg is különbözteti a magyarság korai művészetét. A jellegzetesen magyar, méltóságot jelző tarsolyok díszítésmódja szépen példázza a sokféleség és az egység együttes megvalósítását. A különálló veretekkel fedett bőrtarsoly (pl.: Újfehértó-Micskepusztáról, Budapest-Farkasrétről) ornamentális rendszere az egész tarsolyt borító tarsolylemezek némelyikén (pl. Félegyháza, Szolnok-Strázsahalom) is megjelenik, s alighanem ebből indult ki a központi elrendezésű kompozíció. Más tarsolylemezeket a zárószíjat utánzó sáv oszt két szimmetrikus félre (Eperjeske), egy harmadik típusban pedig a palmetták textilmintára emlékeztető végtelen láncolatba fonódnak össze (Galgóc, Szolyva, Bodrogvécs, Bana). A különféle kompozíciós sémák alkalmazása a Kárpát-medencében a legkülönbözőbb mesterek kezén nagyobb lélegzetű ornamentális kompozíciók összefüggésében jelentek meg. A honfoglalás kori magyar fémművesség stílusát az elődökétől jól felismerhetően megkülönbözteti az ornamens elegáns, éles elhatárolása, a stilizált díszítő elemek megsokszorozására való hajlam, továbbá az állatalakok leegyszerűsített, stilizált, lendületes vonalrajzú sziluett-jellege.

A honfoglaló magyarok díszítő művészetének sajátosságai arról tanúskodnak, hogy amikor a VIII. században a magyarság levédiai őshazájában a kazár birodalom határvidékére került, fémművészetét is döntő, Közép-Ázsiából kiinduló arab hatás érte. A vonalas stilizáció alakulását körülbelül ugyanettől az időtől erősen befolyásolhatta a bizánci művészet is.
Egy Kijevben kiásott kard markolatának vésett palmettákkal díszített ezüstlemeze s a hozzá tartozó övveretek alapján két következtetésre juthatunk : ezt a számos magyarországi tarsolylemezen és a geszterédi aranyveretes szablyán is felfedezhető díszítésmódot feltehetően már a magyarság etelközi tartózkodása idején is alkalmazták; másrészt a nagyfokú hasonlóság a magyarságnak a kialakuló kijevi államhoz fűződő kapcsolatait bizonyítja. A magyarok Etelközben más népekkel, a keleti szláv államban fontos szerepet játszó normannokkal is érintkeztek. Erről tanúskodik a bécsi kincstár Attila kardjának nevezett szablyája, amely valószínűleg eredetileg magyar fejedelmi jelvény volt. A szablyán látható bonyolult rajzú veretek burjánzó szalagfonataikkal közeli rokonságban vannak a csernigovi ivókürtök szintén normann hatást mutató vereteivel. (A normann díszítőművészet stílusát tükrözi még pl. a dombrádi kard koptatója.)

/irisz.sulinet.hu/