Faművesség
Elmondhatjuk , hogy a fa faragás az egyik legősibb mesterség .
Már az ős ember is művelte ezt a mesterséget amikor először kezébe fogott egy fa darabot és azt céljainak megfelelően használni kezdte. Gondoljunk a bunkósbotra ,két fa darab összedörzsölésével a tűzgyújtásra , majd később a dárdára , íjra,nyílvesszőre .
Bizony nagyon sok atálakulás történt az idők folyamán gondoljunk az ék , a kerék , a hordó , a nyereg és még sorolhatnám ,megjelenésére .
Az épületek is fából készültek és ne feledkezzünk meg a bútorokról sem.
A népi díszítő faragás kialakulásában rendkívül nagy szerep jutott a pásztoroknak . Ebben az ősi nomád mesterségben szabadidőből van a legtöbb. Az unalomüzésként farigcsáló pásztor kezei közül az idők folyamán egyre érdekesebb és szebb munkák kerülnek ki .Anyag készlete a környezetében található természetes anyagokból származott (fa,csont,szarvasagancs,szarú,bőr).Késével különleges,-számára és környezete számára-jól érthető jeleket, jelképeket, szimbólum rendszereket faragott botjára és egyéb személyes használati tárgyaira . Ezekkel fejezte ki érzéseit , hiedelem világát , ábrázolta az őt körülvevő környezetet , jelenségeket.
A kezdeti rovott jeleket , majd a vonalas növényi , ember és állat ábrázolásokat lassan felváltotta a valósághű ábrázolásra való törekvés.
Ahogyan bővült szerszámkészlete és ismeret világa, úgy színesedett faragó technikája , és lettek munkái nívósabbak , művészi értéket hordozók.
Rövid pengéjű kései , vésői azért tértek el a fa szobrász szerszámokétól , mert a pásztor a tárgyat egyik kezébe fogta és a másikkal faragta. Ellentétben a fa szobrásszal , aki a rögzített anyagon két kézzel dolgozik .
A pásztor faragások díszítmény világára mindig is nagy hatással voltak a templomokban látott díszítő motívumok és kompozíciók .