Görgey Artúr

Görgői és toporczi Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.[j 1]) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Görgey 1848 kora tavaszán jelentkezett Pesten a haza megvédésére és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, ekkor a forradalommal szembeni rokonszenve miatt, elhagyta családnevéből az osztrák befolyásoltságú nemesi y-t. A végrendeletében emiatt a Görgei Arthur név szerepel. Síremlékén azonban Görgey Arthur névalak őrzi a magyar szabadsághős nevét. A budai várnegyedben felállított szobrának felirata ugyanakkor Görgey Artúr. Az Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című művének címlapján a Görgey Artúr név szerepel.

Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.[j 2]
– Görgey nyilatkozata Móricz Zsigmondnak

Görgey Artúr fiatal korában                                                        Görgey Artúr (litográfia, Magyar Nemzeti Múzeum)

Születésétől 1845-ig

A Görgey család az Árpád-korban, II. Géza király idején szász hospesekkel települt az országba. A család első ismert őse: Jordán, a szepesi szászok comese a tatárjárás idején a szászokat a Menedékkőre (Lapis refugii) vezetve lehetővé tette a későbbi Lőcse megalapítását. A tatárjárást követően a család már a tíz, a harcokat átvészelt ősi, radicalis és birtokos Szepesi Tizlándzsás család között említik. Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek miatt állandó anyagi gondok nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallgatója lett. 1836-ban a császári és királyi 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837-ben előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került – épp nála nyolc évvel idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban). 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rendfokozatban. A kemény szolgálati évek férfivá edzették Görgeyt. Szolgálata közben éledt fel benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák házasságkötését szabályozták így rendfokozathoz és életkorhoz kötötték és ez alatt csak kaució ellenében nősülhettek, ezért Görgey 1845. július 31-én kilépett a hadseregből, és ősztől Prágában vegyészetet kezdett tanulni.

1845-től 1848. május 26-áig

 

Az ifjú Görgey mindig is tanár szeretett volna lenni, de édesapja erőltette a katonatiszti pályát. Tullnban végezte el az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból és házasságkötése miatt 1845-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különböző oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két előkelő folyóiratban is megjelent.[1] Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelő beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá.

  • "Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."

A szabadságharc bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de nem válhatott újra e tudomány aktív művelőjévé.[2]

  • A vegyész Görgeiről még itthon sem igen tudnak. Pedig tudománytörténetileg bizonyított, hogy 1848. évi tanulmányával a kémikusok körében elismerést szerzett. Tudományos eredményei hosszú időn át érvényesek maradtak, amit Than Károly 1893-ban így igazolt: „Görgei adatai azóta sokszor fölhasználtattak, és minden nagyobb összefoglaló kémiai szakmunkában föl vannak véve". Állítását Ilosvay Lajos is megerősítette: „Eljárása ma sem múlta idejét, sokáig tájékoztatott minden ilyen természetű kutatásban" - írta 1907-ben, és Görgei dolgozatának magyar közreadását azzal indokolta, hogy szerzője „az első született magyar kémikus, aki a kémia világirodalmában nevét megörökítette." Élete rövid válságba jutott, igen sanyarú körülmények között kényszerült élni (eladott lovának, és egyenruhájának árából tartotta fenn magát), menyaszonya felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek. Jól végezhette tanulmányait, mert Redtenbacher a lembergi egyetem tanársegédévé szerette volna tenni.

Fordulópont életében 1847 novembere, amikor utolsó élő nagybátyja, Görgey Ferenc elhunyt, és reáhagyta toporci birtokát. Görgey kapva kapott az alkalmon, részint magyar nyelvtudását csiszolni tudta volna, részint pedig kémiai tanulmányainak eredményeit a mezőgazdaságban kívánta érvényesíteni. Nem egyedül kívánt visszatérni Toporcra: még Prágában, Redtenbachernél megismerkedett Adéle Aubouinnal, akinek 1848 januárjában megkérte a kezét. Ez év március 30-án esküdtek egymásnak hűséget a prágai evangélikus templomban. A toporci élet nem tartott sokáig, még befejezte szakdolgozatát („A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai”), amit el is küldött Redtenbachernak. A dolgozat több szaklapban is megjelent, ám a sors fintoraként csak klagenfurti száműzetésében kapta kézhez a pénzt. Ez időben volt névváltoztatása is, a nemesi Görgey helyett ezentúl a Görgei alakot használta, bátyjával ellentétben élete végéig. A március 15-ei események hírei komolyan foglalkoztatták, a kormány május 17-én, a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem sokkal később Pestre utazik, és jelentkezik a hadseregbe.

forrás: Wikipédia