Gyertyaszentelő Boldogasszony

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

február 2. 10:25

Február 2-a Urunk bemutatásának ünnepe. Magyarországon Gyertyaszentelő Boldogasszony az ünnep neve, hiszen Mária mutatta be a világ világosságát a mennyei Atyának. Simeon és Anna ünnepének is nevezték e napot, akik – Lukács evangéliumának tanúsága szerint – Jézust áldották a templomban, és jövendölést mondtak bemutatásakor.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe  Mária tisztulásának napja – görögül hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária negyven nappal Jézus születését követően bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

„A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja” – olvashatjuk Tőkés István Hétköznapok – ünnepnapok című könyvében. A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek; már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban e napon először a tüzet áldották meg, majd a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.

Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust,
aki bennem él,aki növekszik,
s még olyan kicsi
mutasd be, kérlek,
az Atyának.
Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik,
s a felét hiszi,
tedd ki a Fénynek
a Gyógyulásnak. (Szent-Gály Kata)

A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Keresztelésig az újszülött mellett világított. Amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.

* * *

E jeles naphoz időjárás- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Közismert hiedelem, hogy ha gyertyaszentelőkor jó idő van, a medve a napsütésben meglátja az árnyékát, és megijedvén visszabújik barlangjába, elnyúlik a tél; de ha nem, korai tavaszra számíthatunk.

Magyar Kurír