rafia

Húshagyókedd mozgóünnep, a vízkereszttel kezdődő farsang utolsó napja. Nevét onnan kapta, hogy az utána következő nappal, hamvazószerdával megkezdődik a keresztény országokban a nagyböjt negyvennapos időszaka. Korábban ez alatt a negyven nap alatt a halon kívül egyáltalán nem ettek húst az emberek. Húshagyókedden igazi karneváli hangulat uralkodott a középkortól kezdve Európában, így Magyarországon is.

A farsanghoz, annak végéhez kötődő népszokások országrészenként is eltértek egymástól. Gyimesben például külön báljai voltak a fiataloknak, de a patakvölgyekből az idősebb férfiak és az öregek is külön összegyűltek egy kis iddogálós beszélgetésre a farsang idején. A Balaton-felvidéken ekkor az asszonyok előtt egész évben tilosnak számító borpincékbe vidám női csoportok látogattak és asszonyfarsangot tartottak. A Dunántúl egyes vidékein megrendezték a farsang vidám temetését egy maskarás felvonulással. A Csallóközben nagyobb csoportokban járták a falvakat a legények ezen a napon. Női ruhát viseltek, cigánynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak öltöztek. A házaknál nagy felfordulást csaptak, és igyekeztek ételeket elcsenni. Adományként lisztet, szalonnát, kolbászt kaptak. A farsangi időszak végén tartják meg a török időkből származó mohácsi busójárást is.

Húshagyókedd közeledtével megkezdődött a szombattól egészen kedd éjfélig tartó mulatozás. Valamikor ezt az időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő részének csonka hét volt a neve.