Jégtörő Mátyás napja

Február 24-e Szent Mátyás apostol ünnepe. A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás tudós ember volt. Az Úr tanítványai közé tartozott: követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról” – olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei első fejezetében.

Júdás árulás és halála után tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből.

Életrajzát valószínűleg Beda írta meg. Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről több legenda, továbbá az András és Mátyás cselekedetei című apokrif írás is tudósít. Az Érdy-kódexben és a Debreceni-kódexben is olvashatunk róla.

Mátyás apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért; a hagyomány szerint nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel. Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a halászok is védőszentjükként tisztelik.

Mátyás apostol ereklyéinek egy részét Szent Ilona császárnő Rómába, másik részét Trierbe vitette. Róma a XI. századtól ünnepelte Mátyás napját február 24-én. E jeles nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep.

Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett Szent Mátyás apostol Jégtörő Mátyás, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát”.

Sok népi hiedelem és szokás fűződik nevéhez és ünnepnapjához. Szokás mondani, hogy „ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál”. Ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát. A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz. A Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele. A szökőnapot a régiek Mátyás ugrásának hívták, mivel február 24-én toldottak be egy napot, így Mátyás ünnepe február 25-ére csúszott.

A szent magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, ünnepnapja okleveleken a XIV. században szerepel először, keltezésként. Hazai tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze: Mátyás ereklyéit Trierben őrzik, a Szent Mátyás apátság bazilikájában. A magyar zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék ezeket a relikviákat, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét.

A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet kapták, amelyik szentnek születésük napján épp az ünnepe volt: így lett a gyermek védőszentje. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.

Magyar Kurír

(gj)

 

forrás: magyarkurir.hu