Kömény

Kömény

Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó kömény – népies nevén köménymag vagy konyhakömény – a XIII. század óta Európa egyik legkedveltebb fűszernövénye. Viszonylag alacsony környezeti igényeinek köszönhetően a csapadékosabb területeken vadon is előfordul. Növekedésének első évében csupán tőleveleket hoz, a másodikban viszont már kifejlődik a fehér vagy rózsaszínes virágzat. Július és szeptember között érő termését főként gyógyászati célokra, valamint fűszerként használják.
Gyógyszer
Főzetét általában bélrendszeri problémák kezelésére javasolják. Evés előtt fogyasztva étvágygerjesztő hatású, mivel segíti a gyomornedv termelődését. Kiváló görcsoldó és szélhajtó, így puffadás, és egyéb emésztési zavarok gyors enyhítője lehet. Idegi eredetű gyomor- és szívproblémák esetén is eredményesen alkalmazható. Mivel illóolaja meggátolja bizonyos baktériumok szaporodását, torokgyulladásunk kezelésére használhatjuk a belőle készült öblögetőt. Ha főzetet szeretnénk készíteni, a mennyiség tekintetében nem kell túlzásokba esnünk. Három deciliter vízhez egy teáskanálnyi összezúzott köménymag bőven elegendő.
Fűszer
Aromája igen különleges és erőteljes, ezért egyéb fűszerekkel kombinálva ritkán érhető el harmonikus ízhatás. Kétségkívül az őrlemény zamata a legjobb, tehát ha tehetjük, szerezzünk be friss növényt, és törjük össze termését, illetve leveleit.
Sokféle fogáshoz adva kellemes meglepetést szerezhetünk vele, ám adagolásával legyünk óvatosak, mert erős aromája könnyen élvezhetetlenné teheti vacsoránkat. Már néhány szemet a káposztasalátára, vagy a párolt káposztára szórva úgy érezzük, teljesen új ételt kóstolunk, de egy kevés köménymag a szendvicskrémekkel, fűszervajakkal is csodát tehet. Ha rántott levest készítünk, az őrleményből szórhatunk egy keveset a rántásba. Belefőzhetjük még különféle levesekbe, főzelékekbe, húsételekbe. Ekkor érdemes gézlapba vagy teatojásba tenni, hogy a főzés végezetével könnyen el tudjuk távolítani a lábasból.
Nem csupán ételek, hanem alkohol tartalmú italok ízesítésére is kiválóan alkalmas. A dán köményes gabonapálinka és a német köményes likőr elmaradhatatlan összetevője
Közönséges galaj:Apró virágai sárgásfehérek, illatuk enyhén mézre emlékeztető. Cserjésekben és utak mentén, hegyi réteken lelhető fel nagyon gyakran. Virágzáskor inkább fekszik, mint áll. A frissen szedett gyógynövény hatóereje lényegesen nagyobb, és súlyosabb betegségek esetén feltétlenül frissen kell alkalmazni. Télen is lehet friss fehér galajhajtásokat találni hómentes helyeken a száraz fű alatt.Teája tisztítja a vesét, a májat, a hasnyálmirigyet és a lépet. Akinek a nyirok mirigyrendszere beteg, naponta igyon ilyen teát. Használ sápkór, vízkór és oldalszúrás ellen is. Ez a tea külsőleg alkalmazva rendkívül gyorsan gyógyít bőrbetegségeket, sebeket, furunkulusokat, és mitesszereket. A meleg lemosások megszüntetik az arcbőr petyhüdtségét.Pajzsmirigybetegség ellen galajkúrát kell alkalmazni. A galajt le kell forrázni, és naponta többször melegen jó alaposan kell vele gargalizálni. Ez segít hangszalagbénulás esetén is.Rákszerű fekélyek kezelése esetén szintén lehetséges gyógyulás. Ilyenkor eredménnyel jár a galaj friss levével és a körömvirág-kenőccsel történő kezelés. A körömvirágból, csalánból és cickafarkból készített vértisztító tea egyidejű használata feltétlenül javallt. Teakészítés: 1 púpozott teáskanál galajt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Friss lé: a frissen szedett galajt alaposan megmossuk és vizesen kifacsarjuk gyömölcs-centrifugával. Kenőcskészítés: a friss levet szobahőmérsékleten tartott vajjal elkeverjük és az így nyert kenőcsöt hűtőszekrényben tároljuk.