Konyha praktikák

 

 

 

 

Igazi hungarikum a tarhonya

Hagyományos pásztorétel , amelyet ilyen formában csak nálunk - elsősorban az Alföldön - készítettek és fogyasztottaka természetben élő emberek . A száraz tésztát jó előre el lehetett készíteni , könnyű volt szállítani , nem romlott meg , és a levesekbe téve hamar megpuhult .

"A tarhonya elnevezést már egy XVI. századi, kézzel írott szakácskönyvben megtaláljuk. A kutatók véleménye különbözõ az eredetérõl. Egyesek oszmán török eredetû jövevénynek tartják, míg mások a perzsa "tarkhane" megfelelõjét látják benne.

1842-ben J. G. Kohl német utazó "Hundert Tage auf Reisen" c. munkájában több helyen is megemlíti a tarhonyát. Épp a vásár idejére érkezett Pestre. Részletesen tájékoztat az akkori kereskedelmi élet a mozgalmas színhelyérõl.

A tarhonya készítése az õ leírásában úgy történik, hogy a savanyú tejjel készített tésztát agyagedényekben tûz fölött szárítják és pirítják. Egész nyáron át tartja magát, de száraz helyen két-három évig is eláll. Ha az emberek kimennek a pusztára, bõrzsákokban magukkal viszik és a disznóhúshoz vesznek egy marékkal. Ez menti meg a sok hús és zsíros étel fogyasztóit a csömörtõl.”

Cziffray István szakácsmester MAGYAR NEMZETI SZAKÁCSKÖNYVE MAGYAR GAZDA ASSZONYOK SZÜKSÉGEIHEZ ALKALMAZTATVA című szakácskönyve –amely 1840-ben az ötödik kiadását érte meg, az első kiadás dátumáról nem találtam adatot- így ír a tarhonya készítéséről:
„Habarj el jól harmincz tojást egy meszszely vízzel, és három lat sóval; csinálj vele tíz itcze lisztből tésztát, mellyet annyira kigyurván, hogy semmi lisztes rész ne legyen benne; rostáld át ritka rostán. Ha el akarod tenni, szárítsd meg jól a ’ napon. Ételnek e’képpen készítsd: végy egy lat szalonnát, olvaszd ki, tégy bele fél meszely tarhonyát, és pergeld meg; öntsd le egy itcze forró vízzel, adj hozzá fél lat sót; hagyd egy ideig forrani, ’s készen lesz ételed."

 




Mit csinált ?
Van egy olyan ételnevünk amely az elmúlt száz évben túl mulatságos színezetet vett fel ahoz , hogy továbbra is ennivalóként beszéljünk róla . Így a régi magyar konyha kedvelt becsináltjának ma már jobbára az előkelőbben hangzó franciás ragu nevet adjuk . A kettő természetesen ugyan az , vagyis apróra vágott húsból és zöldségekből világos rántással sűrített könnyű egytálétel . A nehéz ételek hosszú története során a becsináltak képviselték a diétás követelményeket , gyakran kúráltak velük betegeket , időseket . Köretnek rendszerint rizst adtak melléjük .
Ime egy recept

 

Tejszínes csirkeragu leves

Tejszínes csirkeragu leves

Hozzávalók:

1l víz
3 szál sárgarépa
20 dkg zöldborsó
1/2 kg csirkeaprólék
2 ek. liszt
1 dl tejföl
1 dl főzőtejszín
levestészta
só, bors

Elkészítése:

Tegyünk oda vizet forrni és bele pedig tegyünk borsót, sárgarépát karikázva és a csirkeaprólékot. Főzzük puhára a csirkehúst. Készítsünk kicsit hígabb rántást, lisztet tejföllel és tejszínnel simára keverjük és a levesbe csurgatjuk. Forraljuk tovább a levest. A végén pedig főzzünk bele tésztát és tálalhatjuk.