A méz

 

Mit eszünk a mézen? Édes bevezetés A mézet elődeink nemcsak élelmiszerként, hanem gyógyszerként is fogyasztották. Lassan visszatérünk szokásaikhoz.

Őskori barlangrajzok tanúsága szerint a méhek és a méz már több évezrede megjelentek az ember életében. A keleti kultúrákban a méz egyedülálló módon a mai napig kettős szerepet tölt be: gyógyszer és egyben élelmiszer is.

Az európai országokban szintén kedvelt fogyasztási cikk: az átlagos mézfogyasztás eléri az évi 1,7-2,5 kg-ot. Németország, illetve a skandináv országok egyaránt nagy mézfogyasztó nemzetnek számítanak. Hazánkban az éves fogyasztás jelenleg sajnos igen csekély: 0,5 kg/év/fő.

A magyar méz igazi "Hungaricum"

A magyarországi méhészkedés ennek ellenére jelentős múltra tekint vissza. Nemzetközileg elismert szakembereink, méhészeti kutatóink voltak és vannak a méhészeti ágazatban.

A kedvező éghajlatnak és növényvilágnak, növénytársulásoknak köszönhetően méheink számos fajtamézet képesek előállítani. A legismertebbek ezek közül a repce-, az akác-, a hárs-, a gesztenye-, a szíriai selyemkóró-, a napraforgó-, a szolidágó-, a facélia-, valamint a pohánkaméz.

A méhészet közvetlen haszna a méz, a lépes méz, a viasz, a virágpor, a méhpempő, a propolisz, a méhméreg, valamint a méhanya, a méhcsalád és a méhraj.

A méhészet közvetett haszna a gazdasági szempontból jelentős megporzás. Méheink közel 8000 növényt látogathatnak meg évente, biztosítva ezzel a természet ökológiai egyensúlyát.

Hazánkban mintegy 16 000 méhész 650 000 méhcsaládot kezel. A méhészek átlagosan 44 méhcsaládot tartanak, de a nagyobb méhészetekben a kaptárok száma elérheti a kétszázat is. Baranyában körülbelül 800 méhész 32 000 méhcsaláddal foglalkozik.




MÉHÉSZKEDÉS A méhek a tévhittel szemben nem alszanak téli álmot, hanem fürtalakzatban hőtermelő "izommunkát" végeznek.

A Magyarországon legelterjedtebb faj a mézelő méh (Apis mellifera), a sötétszínű krajnai méh, a krajnai tájfajtái, a magyar méh és a szürke bánsági méh. Napjainkban a krajnai méh tisztább vonalait tenyésztik. Jelenleg 50 krajnai törzstenyészet van az országban, melyek fajtabevizsgált telepeiken tenyészanyákat (királynőket) állítanak elő.

A méhek lakása a kaptár, melynek rengeteg típusa és fajtája létezik. Nálunk a legelterjedtebb a fekvő típusú Nagy Boczonádi NB/24 keretes, ez közel 9000 méhészetben fordul elő. A másik elterjedt típus a rakodó rendszerű kaptár, a keretmérettől függően elnevezése alacsonykeretes NB/2 vagy hunorkaptár. Magyarországon összesen 35 féle kaptártípust tartanak számon, de az említett két típus a leggyakoribb.

A méhek tartási és tenyésztési körülményei egyediek. A méhcsalád összetétele a következő:

  • egyetlen méhanya (méhkirálynő): átlagosan 3-4 évet él, a méhcsalád motorja,
  • dolgozóméhek: számuk elérheti a 50-60 ezret, gyűjtögetnek és elvégzik a porzást,
  • herék: számuk változó, 100 és 3000 között ingadozik.

Az anya és a dolgozóméh nőstény, a here hím. Az anya teljesen kifejlődött nőstény, míg a dolgozóméh ivartalan nősténynek tekinthető. A méhcsalád fejlődése ciklikus, ezzel együtt a méhészkedés is szezonális. A tömeges méhcsaládfejlődés a tavaszi hónapokra (március-június) jellemző, a legaktívabb időszak a május, az akácvirágzás ideje. Ekkor a jó kondícióban lévő anya napi 800-1000 petét is képes lerakni.

A munkásméh élettartama főhordás esetén 4-7 hét. A kikelést követően a munkamegosztásuk nagyon precíz és megtervezett. A fiatal dolgozóméh viaszsejteket takarít, idős álcát etet, majd méhpempővel fiatal álcát etet, viaszt termel, mézet érlel, kaptárt őriz, virágport és nektárt, élete legvégén pedig vizet és propoliszt gyűjt.

A here 3-5 hónapig él. A telelésre készülve a dolgozóméhek kiüldözik a heréket a kaptárból. Az éves ciklus végén, a téli telelés során a herékre már nincs szükség, mivel sok mézet fogyasztanak, ez pedig veszélyezteti a telelést.

A méhek a tévhittel szemben nem alszanak téli álmot, hanem fürtalakzatban hőtermelő "izommunkát" végeznek. Az izommunkához szükséges táplálékot a méhész biztosítja répacukor etetésével.

A méhek már júliusban a telelésre készülnek. A királynő egyre kevesebb petét rak le. A méhészek is ekkor kezdik a répacukor-etetést. A tél átvészeléséhez a méhcsaládnak 15-20 kg élelemre van szüksége.

A méhek fő betegsége, ami napjainkban a legnagyobb kártételt okozza, a varroa atka. A védekezésnek több hatásos módja van: kemikáliák, füstölőszerek, illóolajok, szerves savak.

A méhcsaládok elégetésével járó komoly betegség - amit sajnos gyógyítani nem lehet - a nyúlós költésrothadás, melynek fellépése esetén hatósági megsemmisítés történik. A szintén nagyobb károkat okozó betegség, melynek előfordulása egyre gyakoribb, a költésmeszesedés. Nehéz ellene védekezni, mivel a gyógyszer nem mindig hatásos. Inkább a tartási és a tenyésztési technológia javításával lehet ellene védekezni: fontos a kaptárfenék sűrű tisztítása, kiszárítása és pihentetése; ezáltal csökkenthető a gombaspórák előfordulásának esélye.

A tudatos méhszelektálással jó takarítóhajlamú, erős családok tenyészthetők.

A telelés után gyakori betegség az antibiotikummal kezelhető noséma. Kiváltó oka lehet a kései telelési élelem beetetése, a hosszú tél, a legyengült méhcsalád, az öreg telelő méhek, a kései tisztuló kirepülés vagy a nyugtalan telelés.

KÖRNYEZETVÉDŐ MÉHEK Genetikailag is különböznek fajtársaiktól azok a házi méhek, amelyek képesek a kaptárokat megtisztítani a kártevő atkáktól. A "takarító" méhek felismerik a Varroa fertőzött méhlárvákat és bábokat, és kidobják azokat a kaptárból

Szerző/Forrás: Vass János


Genetikailag is különböznek fajtársaiktól azok a házi méhek, amelyek képesek a kaptárokat megtisztítani a kártevő atkáktól.

A "takarító" méhek felismerik a Varroa fertőzött méhlárvákat és bábokat, és kidobják azokat a kaptárból. Így a leghatásosabb biológia védelmet tudják biztosítani családjuknak. A "takarító" méhek nemcsak az atkával fertőzött lárváktól szabadítják meg a kaptárt, hanem felnőtt fajtársaikról is leszedegetik a parazitákat.

Az első ilyen környezetvédő méhcsaládra Olaszországban figyeltek fel a méhészek. A gyümölcsösöket beporzó atkamentes méheknek híre ment a környéken, és egyre több gazdaság kérte kölcsön őket.

A testnedvekkel táplálkozó Varroa atka a méhkaptárak parazitája. Vegyszeres irtásuk ellenére is sokszor megmaradnak ezek a kártevők a méhek lakhelyén. Az apró, csupán egy milliméter hosszúságú Varroa atkák okozta fertőzés nagy mértékben csökkenti a méhek munkaképességét, és termékenységét. Sőt, a méhészek által alkalmazott vegyszeres védelem nélkül az atkák két év alatt elpusztítják a teljes méhkolóniát.

Ugyanakkor a permetezés során használt atkaölő-szerek maradványai a mézben is megjelennek, csökkentve annak értékét.

A University of Minnesota kutatói által az eredeti olasz kolóniából mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott méhszaporulat Egyesült Államok-beli megjelenését örömmel fogadta az amerikai méhészek egy része. "Ezek a méhek segíthetnek csökkenteni a használt rovarölő vegyszerek mennyiségét," - jelentette ki Troy Fore, az amerikai méhész-szövetség elnöke. A különleges méhcsaládokat biotechnológiai termékként dobták piacra kifejlesztőik.

A méhészek többsége azonban egyelőre még idegenkedik az atkának ellenálló méh alfaj beszerzésétől. Mint a legtöbb biotechnológiai úton létrehozott élőlény esetében, a laboratóriumban előállított méheknek is a környezetre gyakorolt valamennyi hatása csak évekig tartó, szabadföldi kísérletek után derül ki.

Forrás: Nature

 

Szerző/Forrás: www.pipacs.hu