Magyarország települései

Itt szeretnénk ősze gyűjteni  lakóhelyünk  történelmét , hagyományait .

Madocsa

Mintegy 2.100 fős község Dunaföldvártól 15 km-re délre. Református templomának alapfalai a XII. századból valók, a mai épület 1806-ra készült el. A község II. világháborús emlékparkját 1990-ben alakították ki. A festői szépségű dunai partszakasz ideális hely a felüdülni vágyók számára. A falu határában lévő volt katonai repülőteret ma sárkányrepülők használják. A település gazdag zenei- és tánchagyományokkal rendelkezik. A falunapokat augusztus 20. és 22. között rendezik halászléfőző versennyel, sportrendezvényekkel, zenés műsorokkal. Nevezetes esemény minden év szeptemberében a szüreti felvonulás és bál.

Történelme

Madocsa õsi, Árpád-kori település. A különbözõ talajmunkálatok és kutatások során elõkerült edénytöredékek, pénzérmék és egyéb leletek viszont arra utalnak, hogy már a honfoglalás elõtt is emberlakta hely volt.A falu korán szerepel oklevelekben, 1019-ben már a zalavári apátság birtokai közt említik. Ezt követõen a Bakonybéli (1038) majd a Veszprémvölgyi (1108) apátság birtoka. Jelentõségét a vizahalászat és a dunai átkelés adta. A község neve valószínûleg a Mod személynév kicsinyítõképzõs származéka. A név az évszázadok során folytonosan változott:1225-ben Modacha, 1343-ban Madacha, 1425-ben Madasa, 1515-ben Madocha.
Széles ártéren, az un. Madocsai öblözet közepe táján fekszik a falu. PontyA folyószabályozás elõtt majdnem minden oldalról Duna-medrek, mocsarak, nádasok övezték. Közelében híres, jó halászóhelyek voltak. Mint ilyet már a XI-XII. sz-i oklevelek is említik. Neve legkorábban 1019-ben fordul elõ: a zalavári apácák monostora kapott a királytól itt „Part-Madocha” jogot vizahalászatra,1108-ban a veszprémvölgyi apácák kaptak a királytól jogot vizahalászatra. „A vizafogó hely Bersenes szigetén volt, s a vele szemben, a jobbparton lévõ helyet hívták Part-Madochának.” A török idõk elején 71 ház van a faluban, fõ jövedelme ekkor is a halászat.

Madocsa község címere (Tolna megye )

Madocsa ősi Duna-parti település Tolna megyében.A község címere: álló reneszánsz tárcsapajzs kék mezejét ezüst pólya osztja.A felső kék mezőben stilizált román-kori templom áll szembenézetben. Két zömök tornyán négy-négy veres ablak látszik, a toronysisakok szintén vörösek, felettük egy-egy nyolcágú ezüst csillaggal. A tornyok között ezüst timpanon, alatta többszörösen ívelt kapuboltozatban kétszárnyú vörös kapu helyezkedik el.Az alsó kék mezőben vörös tetőzetű ezüstös felépítményű hajómalom horgonyoz balra, fedélzete vörös, a hajótestek feketék, közöttük a malomkerék szintén fekete, ezüst lapátokkal. A malom alatt arany viza úszik jobb felé.Az ezüst pólyát a hajómalom rajzának felső harmada részben takarja.
A pajzs felső élén vörössel bélelt rostélyos természetes színű sisak fordul szembe, nyakában arany szalagon arany medállal. A sisakon ötágú, nyitott, arany leveleskorona van: a három levélben egy-egy zafír, a köztes ágakon egy-egy gyöngy ragyog, az abroncsot rubinok és zafírok ékítik.A foszlányok, jobbról kék és ezüst, balról vörös és arany.
Madocsa jelképe a beszélő címerek (tesserae loquentes) közé sorolható. Mit fejez ki a román stílusú templom? Madocsa neve a korai magyar névadás szokásának megfelelően puszta személynévadásával keletkezett. Névadója talán az a Modestus püspök (vagy érsek) lehetett, akit 1019-ben már e méltóságban említenek, s 1046-ban Szent Gellérttel együtt halt mártírhalált. (Modestus becézett magyar alakja a Madocsa.)
A bakonybéli apátságnak egy (hamis) oklevél szerint már 1037-ben volt itt "tanyája"(ezt 1086-ban megerősítették), s Kálmán király 1109-ben arról beszél hogy a veszprémvölgyi (görög) apácák szintén régóta halászóhelyet birtokoltak itt. Valamikor 1145 körül nemzetségi monostort kezdett építeni a Bikács nemzetség, amelyet Farkas nádor fejezett be. Nevezetes hely: 1225-ben itt tartja a bencés rend rendi káptalanját, apátja 1253-ban delegált Assisibe a pápához, 1425-ben kiváltságait megerősítik, 1464-ben pedig II. Pius a kiváltságolt (exemptus) apátságok között említi. Rövid ideig commendatorok kezén van, de hamarosan Mátyás király kiváló míníatora, Fülöp lesz az apát. A török időkben elpusztult, bár az apáti címét továbbra is adományozták (többnyire esztergomi kanonokoknak). Madocsa 16. századi ovális "Madoca *Falu*Peceti"köriratban kéttornyú templom látszik román-kori portáléval. A török kiűzése után az egyházi élet újraéled, de temploma még 1721-ben is romos, titulusai (Boldogságos Szűz, Szentlélek) a korábbiakat nem folytatják. Helyén - és ezt a címertemplom tornyain lévő csillagok jelzik - ma a református templom áll.
Az alsó kék mezőben úszó viza az ugyancsak ezer éves halászatra utal. A Madocsa kikötőben (in portu Madosa) adományozott szabad halászat(libera piscatio) elsősorban viza halászatot (piscationem <h>usonum) jelentett. Fontosságát mutatja, hogy pl. a helyi apát és a veszprémvölgyi apácák 33 évig (1400-1433) pereskedtek egy halászóhely miatt.
A hajómalom stilizált képe nemcsak azt idézi fel, hogy a múlt században számos ilyen üzem működött a helyi Duna-szakaszon, hanem az ősidők óta itt található révre, átkelőhelyre is utal. Átvitten pedig a malmokat ellátó mezőgazdasági termelésre és a hajóvontatókra, s arra a sok jó helyi termelésű borra, amelyet a hajtók és a hajósgazdák Madocsa csárdáiban elfogyasztottak. Hajdan az embereket itt még utolsó útjukra is csónakon vitték.Az ezüst pólya az utakra céloz: a hajdan (és a jövőben talán ismét) fontos vízi út, kikötő a rév és az ide vezető utak, az alkalmi repülőtér mind ezt fémjelzi.
A sisak az egykori harcokat idézi fel, a Széles-völgy partján egykor állott várat, a vitézi küzdelmeket, emlékeztet a két nagy világégés helyi áldozataira és hősi halottaira.A korona a helyi önkormányzatiság jogos szimbóluma.
A foszlányok kékje az élénk vízi életet hangsúlyozza, az üdülés, horgászás, fürdőzés, vadevezés lehetőségét, az ezüst a helyi hagyományokat (néptánc, szüreti bál stb.) jelzi. A vörös és az arany pedig a madocsai borkultúra jellemzői./Dr. Szegfû László leírása alapján/

 

A táncuk egyedülálló produkció

Madocsai Népi Együttes

MÚLT

KÖZELMÚLT

JELEN

népzene lejátszása: http://www.youtube.com/watch?v=NhDd2Dylh4k

MÚLT
A Madocsai Népi Együttes 58 évvel ezelõtt 1946-ban alakult azzal a céllal, hogy a feledésbe menõ madocsai táncokat, dalokat, szokásokat fenntartsa jövõ számára. Általuk lett a magyar néptánc szívesen táncolt motívuma a madocsai verbunk, a "szögény csárdás", a "selyöm csárdás". Ennek felelevenítése, sõt a feledésbe merült egyes táncok feltámasztása Földesi János nevéhez fûzõdik. Programjukon madocsai táncrészek szerepeltek. Folyamatos mûködése által sok együttes mûsorára tûzte és feldolgozta a madocsai táncokat. Mûsorukról a TV is többször felvételt készített. A Magyar Rádiónak és a Tudományos Akadémiának is értékes dokumentumai ezek a felvételek. Bizonyítja az együttes értékes munkáját a 60darab elnyert oklevél is.

Boldog István "Birkás" 1904. június 31-én született szegény napszámos család gyermekekként. Bár a dél-vidéki Ruseva nevû településen született, de még gyermekeként visszatértek a család régi lakóhelyére Madocsára, ahol a rokonság élt. Boldog István Madocsa, a Tolnai Sárköz közelében fekvõ kis község hagyományaiba nõtt bele. Alapításától, az 1940-es évektõl tagja volt a madocsai hagyományõrzõ csoportnak, amelyben haláláig, fáradhatatlanul tevékenykedett. Szívesen tanította a helybeli fiatalokat a madocsai csárdás figuráira s példáját követve az unokája is az együttes tagja lett. Táncáról több dokumentum készült, amelyeket az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívuma õriz. A Népmûvészet Mestere címet 1976-ban kapta meg. 1978. április 17-én halt meg Madocsán.

Seregi István (1903. szeptember 30.-Madocsa-1983. november 21.) Boldog István "Birkás"-sal és Földesi Jánossal a Népmûvészet Mestereivel együtt õ is alapítója és élete végéig aktív tagja volt a helyi hagyományõrzõ együttesnek. A Sárköz-Duna mente hagyományos tánckészletéhez tartozó, sajátos madocsai táncok egyik legkiválóbb elõadója volt. Különösen a csárdás aprózó, mártogatós, friss részét táncolta fejlett variációs készséggel. Az együttessel számos magyarországi és külföldi fesztiválon mutatta be és tanította az általa ismert táncokat. Táncos tudásáról a néptánckutatók 1959 óta többször készítettek filmfelvételt, amelyeken számos szépen megformált táncfolyamot rögtönzött. A Népmûvészet Mestere címet 1968-ban kapta meg.

Földesi János (1911. december 31. 1997. február 10.) A Tolna megyei Madocsán született református, paraszti családban, de tanulni vágyása és tudatos hagyomány ápoló munkája révén kiemelkedett a közösségbõl. A helybeli hagyományõrzõ együttes alapítója, zenésze, (a hegedû szerelme volt kis gyermekkora óta), táncosa. 30 évig megszakítás nélkül irányította az együttest. A helyi hagyományok tudatos gyûjtõje és színpadra rendezõje, tevékenysége nyomán "Arany" minõsítést, "Kiváló Együttes" kitüntetést nyert az együttes.. Évtizedeken keresztül bámulatos kitartásával és hozzáértéssel végezte ezt a munkát igazi "népmûvelõ"-ként. Falujának hagyományait õ maga is elsajátította és az együttes mûsorában Boldog Istvánnal és Seregi Istvánnal, a Népmûvészet Mestereivel együtt kiválóan be is mutatta. Gyermekeibõl neves zenemûvészek és zenepedagógusok váltak. A Népmûvészet Mestere címet 1986-ban kapta meg. "A néptáncban való részvétel egyenlõ a szülõföld, e táj ismeretével szeretetével." Ezt sokszor elmondta feleinek -"Ez a hazaszeretet- és akinek ezzel nem telik meg a szíve, annak nincs is szíve"

KÖZELMÚLT
Scheidl Lajosné Mûvelõdési Ház igazgató meghívására 1989 januárjától Wünsch László vállalta a Madocsai Tánccsoport vezetését Földesi János célkitûzése alapján. "Természetesen felkerestem Földesi János bácsit, az eddigi vezetõt. Nézeteink, elveink egyeztek és így az õ beleegyezésével vállaltam el ezt a feladatot."Wünsch László 1943-tól foglalkozott már néptánccal, mûvelte azt, amitõl soha nem szakadt el. Népmûvészeti kincsünkbõl, mint kiapadhatatlan forrásból saját gyûjtése alapján is állandóan meríti az újabb és újabb alkotásokhoz a szép és színes anyagot, melyet színpadra állít. Táncpróbáin egyedi légkört teremtett. Fõ céljának tekinti a madocsai táncok mûsoron tartását, a hagyományos jelleg megõrzésével és az egyéni improvizatív készség figyelembe vételével, megtartásával is.Több száz táncos tanult az irányítása alatt.
"1989. januártól én vettem át az együttes vezetését. Megalakulása óta több mint 1000 nyilvános szereplése volt, több mint 100 000 nézõ elõtt. Az együttes többszörösen "Arany" minõsítésû végleges "Kiváló Együttes" cím tulajdonosa. Az Országos bemutatókon, versenyeken, fesztiválokon kívül, külföldön is méltóan reprezentálta a magyar néphagyományokat, s ennek keretén belül a madocsai táncokat nagy sikerrel, díjakkal és elismerésekkel. Így Németországban, Franciaországban, Dániában, Csehszlovákiában. Pesován Ernõ néprajz tudós így beszélt a madocsai táncokról: "Ezt a tánchagyományt meg kell örökíteni, mely az országban egyedülálló hagyomány. A XVIII-XIX században a paraszti élet átalakulása, egy új szemléletmód alakul, átértékelõdik a hagyomány világlátás mód, egy nagy csoda egy irat, amiben benne marad minden lényeges vonás, de egy új életérzést, világlátást fejez ki." Ezt a fejlõdési menetet tûztem az együttes elé. Így az értékes madocsai táncanyagot rendszereztem, csokorba kötöttem. Mûvészeti koncepcióm a nagyszerû és értékes hagyományok ápolásán kívül, a továbbfejlesztés az átadás a fiatalabb generáció részére és a színpadra alkalmassá tevés. Így vált lehetõvé, hogy hosszú idõ után ismét bekapcsolódtam az Országos táncélet vérkeringésébe. Sátoraljaújhelyen, 1990-ben országos fesztiválon " Arany " minõsítést kapott ismét a megújult együttes. Jelenleg is elsõrendû feladatnak tartom a madocsai táncok mûsoron tartását a madocsai hagyományos jelleg megtartásával. Ezt minden madocsai táncos, zenés és itt élõ ember tudja. Természetesen koncepciómat betartva, de a kor követelményeinek is következtében új mûsorszámokkal, saját koreográfiáimmal is gazdagítottam és gazdagítom az együttes repertoárját. Elsõsorban Madocsa földrajzi helyzetébõl következõen a közeli Duna menti néptáncok, saját táncfeldolgozások készítésével és betanításával. Nagyon sok és hosszú lenne a felsorolása az együttes szerepléseinek az ország különbözõ városaiban, községeiben, de azért néhány kimagasló sikert hozó fellépésünket megemlítenék:Pécs, Paks, Százhalombatta, Bonyhád, Szalkszentmárton, Adony, Dunakömlõd, Baracs, Helvécia, Harta, stb. Nagyban hozzájárult az együttesünk jó közösségének erõsítéséhez, táncos és egyéb ismertségének növeléséhez az általam évenként szervezett "Duna menti tánctábor"-okon való aktív részvétel. 1990. július 21-29-ig Madocsán rendeztük meg a "XVI. Dunamenti Néptáncosok Táborát", ezt a hangulatos és hasznos találkozót együtteseim részvételével közel 200 fõvel. Nagyon pozitív visszhangja volt. Külföldi résztvevõi is voltak ennek a tábornak. 1992-ben a Madocsai Együttes Madocsán rendezte a "Táncegyüttesek Folklór Fesztiválját" 200 táncos részvételével. A különbözõ országok fesztiváljain 58 alkalommal lépett fel nagy sikerrel együttesünk. A külföldi városok közül csak egy párat említek: Malkomes (Németország) 8 alkalommal adtunk önálló mûsort, Voiron (Franciaország) 12 alkalommal szerepeltünk, "Nemzetközi Néptánc Fesztiválon " Luthe (Németország) 8 alkalommal, Oksbol (Dánia) "a XV. Nemzetközi Néptánc Fesztivál"-on 15 fellépés, Gerlingen (Németország) 2 fellépés. Tanberg (Németország) 2 alkalom. Chambery (Franciaország) "A XXVII Nemzetközi Néptánc Fesztivál"-on 10 alkalommal. Természetesen Madocsán a különbözõ igényeknek mindig eleget tett az együttesünk. Községünkben német, francia, szlovák együtteseket láttunk vendégül, és közösen mutattuk be ünnepi mûsorainkat."/Wünsch László/ Wünsch László mondta: "Tulajdonképpen akkor érzem magam igazán jól, ha a kulisszák mögül figyelhetem a táncaim eredményes elõadását, táncosaim sikeres szereplését… Együtt kell élni a táncosokkal, a közönséggel, nagy családot kell kialakítani egy-egy táncegyüttesnél, ahol nemcsak jól érzi magát a táncos fiatal és idõs, hanem tanul is, gyarapszik ismeretekben is."
JELEN
2001-tõl új lendülettel, új táncosokkal, a régi táncosok és zenészek összefogásával indult tovább az együttesi munka, mely eredményeként már az augusztus 20-i ünnepségen ismét komoly létszámmal és sikeres mûsorral mutatkozott be az együttes Madocsán, Rácalmáson.

Madocsai Hagyományõrzõ Néptánc Egyesület

Alakulási idõ: 2001.10.21
Céljai: madocsai motívumokat tartalmazó néptánc koreográfiák, táncok felkutatása megõrzése ápolása. Az ifjúság körében a tánc ezen belül a néptánc szeretetének megkedveltetése. Madocsa kulturális életében a néptánc kellõ rangra emelése. Az egyesület megfelelõ keretet kíván biztosítani a szabadidõ kultúrált eltöltéséhez. A madocsai néptánc, valamint a madocsai hagyományok megörzésében kiemelkedõt alkotott személyek emlékének gondozása.
Az együttes levelezési címe:
Hungary 7026 Madocsa Fõ utca 19.

Madocsa község lakói, volt táncosai, vezetõi ennek az országosan egyedülálló gyöngyszemnek a további fenntartását és megfelelõ mûködési lehetõségét erejükhöz mérten támogatják. "Régi" táncosok, akik ma is aktív törzsgárdáját adják az együttesnek, szülõk, hozzátartozók, akik segítik elevenen tartják a madocsai örökséget. Fiatal táncosok lelkesen csatlakoztak ehhez a közösséghez.
Együttesünk jelenlegi mûsorának programja rövid ismertetõvel.
Hegyaljai Dalcsokor:

Ez a tánc híven tolmácsolja a hegyvidéki emberek dalait, hangulatát

Drákszéli férc:

A leánytánc a varrás fércelési szakasz fûzését utánozza. A lányok és menyecskék lakodalom délutánján és vacsora után fércelnek. Igen jellemzõ ez a táncforma Kalocsa környékére.

Kiskun legényes:

Kunszentmiklós környékén kondások táncolták, amikor Dömötörözés napján találkoztak bérük átvétele miatt. Kondás tánc, pajtás tánc.

Öregcsertõi táncok:

Kalocsa melletti kis község Öregcsertõ, ahol még élõ hagyomány ez a tánc lakodalmak és bálok alkalmával táncolják eredeti formáját. Az Együttes színpadi feldolgozásban táncolja.

Madocsai üveges, lánytánc, és söprû tánc:

A tiszta magyar községnek fennmaradt tánchagyomány egységének csokorba kötése, színpadra állított formái: "ott ugrós", mely a különbözõ tánchagyományokat köti össze rövid formában. Üveges tánc, leánytánc (menyecsketánc) és a söprû tánc zárja ezt a részt.

Madocsai "Szögény" csárdás:

Az "ott ugrós" után a híres "szögény" csárdás, majd a "mártogatós" és "friss csárdás" következik.Végül "menettánccal", "tyúkverõzéssel" fejezik be a táncosok a tánccsokrot.

Kerekecske:

Igen jellemzõ a magyar tájak lánytáncaira, hogy sokszor körbe, karikába táncolnak. Általában lakodalomban, bál kezdéskor, a tánc szünetében járják a lányok énekelve a maguk szórakoztatására. Egyszerû körtánc Dél-Magyarország dunamenti tájairól.

A jelenlegi Táncegyüttes névsora:

Lányok:
Árki Zsuzsanna Besenczi Brigitta Bozsoki Zsuzsanna Csákányi Mónika Gábor Anett Gelencsér Klára Kovács Tünde Pálinkás Mária Reich Éva Reich Márta Seregi Istvánné Sütöri Orsolya Szabó Regina Szili Melinda Sziliné Boldog Eszter Tuba Andrea Vörös Erzsébet Vidók Anett Volf Viktória

Fiúk:
Araczki Attila Araczki László Berta Szabolcs Horváth János Kiss Ferenc Kovács István Papp Ferenc Papp László Seregi István Ifj Seregi istván Szili Lajos Szili László Szintai Ferenc Fabók Krisztián Tarczal István Újhelyi Róbert Vörös József

Zenészek, akik nélkül nem lenne teljes a táncegyüttes:

Barkovics Borbála hegedû Szintai Kálmán kontra Seregi István harmónika Szintai Ferenc nagybõgõ Besenczi János hegedû

Hagyományőrzés - Csak a helyiek tudják a szögény csárdást 2005-08-19

Minden héten egy alkalommal énektől hangos a művelődési ház. A Mado-csai Hagyományőrző Néptánc Egyesület tagjai szorgalmasan gyakorolnak. Április elseje óta utánpótlás csoporttal is foglalkoznak - mondja dr. Volmanné Reich Márta, az utánpótlás csoport vezetője. A gyerekek az iskolai oktatás keretében is elsajátíthatják az alapokat, de aki színpadon szeretne bemutatkozni, annak fel kell vállalni a külön próbákat. Huszonhat alsós és harminc felsős jár rendszeresen táncolni. A szülőfalu hagyományainak ápolása zenével és tánccal - ez volt a kiscsoport megszervezésének célja. Emellett hasznos időtöltés is – véli a csoport vezetője. Szeptemberben már fellépő-ruhát is kapnak a gyerekek. Az együttes alapítása Földes János mester nevéhez fűződik. Tizenhat évvel ezelőtt ő gyűjtötte össze a településre jellemző, máig híres táncokat. Az „ott ugrós”, „a szögény-, friss, -selyöm csárdás” mindig szerepel a műsorukban. Az egyedülálló lépéseket az országban sokan próbálták utánozni, de eddig senki nem tudta a koreográfiát lemásolni. A helyi táncokat mado-csai viseletben adják elő. Ilyenkor a fiúk bő ujjú, fehér inget, fekete bársony mellényt, kemény szárú csizmát, a lányok fehér blúzt, fekete selyem kötényt és színes szoknyát viselnek. A menyecskék piros pántlikát tűznek a hajukba, az aszszonyok virágmintás kendőt kötnek. A legtöbb fellépés a nyári és őszi szezonban van. Többféle műsorral lépnek színpadra. A helyi táncokon kívül a régió és a Dunántúl táncait mutatják be.