rafia

Volt egyszer egy öreg házaspár. Szépen éltek, ám egy dolog mégis hiányzott egy gyermek. Nem volt se éjjelük, se nappaluk, hiányzott nekik a gyerekzsivaj. Mivel Szent Miklós sok emberen segített már, úgy döntöttek, hozzá imádkoznak a gyermekáldásért.

Úgy döntöttek fogadalmat tesznek: ha gyermekük születik, egy színarany kelyhet készíttetnek Szent Miklósnak. Nem is kellett sokat várniuk, hamarosan megszületett a gyermek. Rengeteg gondot okozott, igazi kis hétördög volt, de végre gyermekzsivajtól lett hangos a ház, s melegség költözött az otthonukba. Elindult hát az öreg paraszt az ötvöshöz, s egy birka árán elkészíttetett egy csodálatos réz kelyhet. Nem aranyból volt, ahogyan megígérte, de ugyanolyan szép volt a fénye. Elhatározták, hogy elmennek Myrába, és elviszik a kelyhet Miklós püspök templomába. Veszélyes hegyeken és gázlókon keltek át, majd megálltak és lepihentek. A kisfiú nagyon megszomjazott, így elment a közeli patakhoz. Ám amikor a tó fölé hajolt, belecsúszott, s a víz magával ragadta. Amikor apja észrevette, hogy fia belecsúszott a vízbe, már nem tudott rajta segíteni. Úgy döntött elmegy a templomba. Mikor odaért, megkérdezte az urat, miért tette ezt vele, hiszen elkészíttette a kelyhet, melyet közben az oltárra helyezett. Ám a kehely –mintha egy kéz lelökte volna-, legurult az oltárról. Ekkor megjelent a fia s elmesélte: valami kiemelte őt a vízből, így nem halt meg. Szent Miklós volt az. Tudta, hogy idejön az apja, ezért rögtön ide indult. Az apa nagyon megörült, s elkészíttette a színarany kelyhet, melyre ígéretet tett.

Sírja kezdettől fogva zarándokhely volt Mürában. 1087-ig nyugodott itt, amikor is a várost a törökök megtámadták, elfoglalták és lerombolták. A legenda szerint ekkor Miklós egy papnak jelent meg álmában az itáliai Bari városában, és kérte, hogy ereklyéit szállítsák ide. Bari polgársága három hajót küldött Myrába, ahol meg is találták az elrejtett tetem maradványait, mivel azok csodálatos rózsaillatot árasztottak. 1087. május 9-én értek vissza a hajók Bariba, ahol a szent tiszteletére megkezdődött annak a S. Nicola- templomnak az építkezése, amely ma is áll. 1089-ben Orbán pápa helyezte el az aranykoporsóban helyezett ereklyéit a főoltáron. Csodatettei miatt már életében szentnek tartották. Jelentős csodái: viharba került hajót kikötőbe vezérelt, városát megmentette az éhínségtől, föltámasztott három meggyilkolt gyermeket, három tisztet megmentett a halálos ítélet végrehajtásától. Legendái nyomán Miklós a szüzek, a hajósok, a vándordiákok patrónusa. 1098-ban, e bazilikában tartották az uniós zsinatot.

Különböző kúltúrák

A különböző népek kultúrájában szinte mindenütt feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagy csizmájú alakja.

Személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi kedves ajándékozás szokása. A Mikulás a néphit ajándékozó lénye, a gyermekfolklór alakja, aki kisgyermekek hite szerint évente Miklós napján megjelenik, ajándékokat és/vagy virgácsot hoz.

A Mikuláshoz később hozzákapcsoltak fenyegető külsejű "kísérőket", krampuszokat. A krampuszoknak tulajdonképpen semmi közük sincs Szent Miklós ünnepéhez. Szakértők szerint Szent Miklóst úgy hiteles bemutatni, mint olyan szentet, aki ajándékoz, de nem fenyeget.

Egy brit pszichológusnő aktuális megállapítása szerint a Mikulásban való hit jót tesz a gyerekek morális fejlődésének, a jó és a rossz közötti különbségtételre neveli őket. Az ajándékozás szokása városi értelmiségi hatásra terjedt el Magyarországon, falun csak a XX. században.

A szokás valószínűleg osztrák. Korábban is voltak a magyar parasztságnál Miklós-napi alakoskodások. Magyarországon a XVI. században még a kötelező ünnepnapok közé tartozott, hiszen a nyugati egyház is hallott csodatévő híréről. Aztán 1611-ben az egyház úgy döntött (a nagyszombati zsinat), hogy eltörli ezt az ünnepet, de szent kultusza továbbra is virágzott. Magyarországon a XVIII. századból fennmaradt írások szerint Miklós napkor alakoskodtak a falusi emberek, pedig ezt az egyház határozottan tiltotta. Az akkori Mikulások nem olyanok voltak, mint a ma jól ismert piros ruhás, fehérszakállas ajándékot osztogató mosolygós bácsi. Legtöbbször kenderszakállat tettek az arcukra a férfiak, fiúgyerekek és kifordított bundában, csörgő láncokkal járták a falu utcáit. Ja és volt náluk vesszőkorbács is.

És hogy mi célból járták így a falut? Legtöbbször a gyerekeket, lányokat ijesztgették, és olykor-olykor megsuhintották őket a vesszővel.

Voltak olyan falvak, ahol az alakoskodó fiatal legények pajzán szövegeket kántáltak és „vallatták" a leányokat legféltettebb titkaikról.

A Mikulás segítői

Krampusz

Nem szabad elfeledkeznünk a Mikulás állandó kísérőjéről, a Krampuszról sem. Ez az ördög formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonságai és megjelenései, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti.

A Krampusz figurája minden bizonnyal a téli napforduló pogány kori hiedelemvilág szellemeinek „testet öltője", ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör „gonosz"-elképzeléseire vezethető vissza.

A „jó" megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a „rossz", a büntetést osztó megformálására is.

Rénszarvasok:

Az eredeti 8 rénszarvas mivel Rudolf csak 1935-ben csatlakozott .

A szánt a következő sorrendben húzzák :

Előröl indulva :

Táltos ( ő a leggyorsabb) - Táncos

Pompás ( a legerősebb) - Csillag

Üstökös                        - Íjas ( szeretetet és örömet hoz a gyermekeknek )

Ágas                           - Villám

Rudolf ( a piros orrú)

Versek