Paks

Paks város története röviden

A paleolitikum után a Kr.e. 6. évezred közepétől, az újkőkortól már állandó szállásokon élő, élelemtermelő, állattenyésztő közösség jelent meg e tájon.

A Kr.e. 5. évezredben a Lengyeli kultúra késői neolitikus - kora rézkori népességével kell számolni Paks környékén.

A Kr. e. 4-3. évezred fordulóján újabb néphullámok érték el dél és nyugat felől a Kárpát-medencét, s ez az időpont egyben a bronzkor kezdetét is jelentette.
Kr. e. 800 pedig már egy újabb korszak, a vaskor kezdete.

A Kr.e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelták foglalták el a Dunántúlt.

A rómaiak a területet Pannonia provincia néven csatolták a Római Birodalomhoz.
A provincia határát képező erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített castrum (tábor), Lussonium.

A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.

A Kr. u. 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a langobard királyság váltotta fel.
Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntettek meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre.
Paks neve 1333-ban jelenik meg írott forrásokban, s szinte ezzel egy időben említik Rátold nembeli Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksy családnevet.

A 16-17. század folyamán a török uralom alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók.
1705-ben Bottyán János generális kiépítette a "Bottyán vára" néven ismert dunántúli kuruc hídfőállást.

Miután a hódoltság alatt és után betelepült rác katonaelemek a 18. század elején eltávoztak, a főként alföldi eredetű magyar lakosság beköltözése, majd az 1720-as évektől a Dél-Németországból hívott telepesek megjelenése és az első Tolna megyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén alakult át Paks vallási és etnikai képe.
Az 1730-tól mezővárosi jogú településen a mezőgazdaság elsődlegessége mellett a céhes ipar térnyerésének is tanúi lehetünk.

A kereskedelem fellendülését nagymértékben segítette a Duna vízi útja.

A 19. század lassú polgárosodásában Paks közbirtokos famíliái is szerepet játszottak.
A 19. század 2. felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés annak ellenére, hogy 1871-ben Paks mezővárost községgé minősítették vissza. Igaz ugyanakkor, hogy Paks 1870-ben járási székhely lett.

A két világháború közötti időszak a világgazdasági válság ellenére a gazdasági fejlődés jeleit mutatta.

A II. világháború utáni korszakban is az állandó előre lépés iránti igényt láthatjuk.

Az 1979-ben történt várossá válás döntő tényezője az Atomerőmű felépítése volt.

 

Paks vallási és etnikai képe

A reformátusok a hódoltság utáni első, magyar etnikumú betelepülők voltak. Legrégibb anyakönyvük, úrvacsorakelyhük és tányérjuk 1722-ből származik. 1750 és 1775 között emelték templomukat, amely a torony hozzáépítésével 1796-ban egészült ki.

A katolikus templom már 1721-ben is létezett, 1749-ben egy nagyobbat emeltek a helyén. A plébánia és a Szent-Vendel kápolna 1746-ban épült fel. A mai templom elődjét 1776-ban építették, tornyát 1789-ben toldották hozzá. 1781-ben készült el a Szent Rókus kápolna, 1818-ban a Szentháromság-szobor. A jelenlegi katolikus plébániatemplomot a régit lebontva annak helyén emelték 1901-ben.

A ferencesek is visszatértek a 18. században Paksra. 1752-ben a paksi birtokosok beleegyeztek, hogy új kápolna és rendház épüljön számukra. Az építést 1753-ban kezdték, a kápolnát 1759-ben szentelték fel a későbbi Cseh-Vigyázó-kúria (a mai Városi Múzeum) helyén. 30 évvel később II. József rendeletének következtében a ferencesek felszámolván itteni rendházukat Dunaföldvárra költöztek.

A református és katolikus magyarok, valamint a katolikus németek mellé evangélikus német bevándorlók is érkeztek, s a nyugati városrészt népesítették be. 1786-ban kaptak engedélyt templom és iskola építésére. 1808-ban templomuk leégett, a jelenlegi 1884-ben nyerte el mai formáját.

Paksra a német telepítésekkel egy időben érkeztek az ortodox zsidó hitközség alapítói, akik cseh, lengyel és német területekről, valamint 48 magyarországi helységből származtak. A város földesurai ingyen bocsátottak telket a rendelkezésükre, zsinagóga, kórház, fürdőház és temető céljára. A 19. század végé a lakosság csaknem 12 %-a volt ortodox zsidó, Bonyhád mellett Paks lett a megyei zsidóság központja. A zsinagóga jelenleg Városi Könyvtárrá alakítva látogatható.

Lévaibetti72