A kényszerűség teszi találékonnyá az embert. Számtalan olyan anyag van, ami az anyaghiány okozta szükség nyomása alatt került forgalomba, de meg is maradt, mint nélkülözhetetlen cikk, mint például a répacukor. Ilyen anyag a kukoricacsöveket borító levelekből készült kukoricaháncs is. Felhasználásának módja a legváltozatosabb. Az már közismert, hogy a táskákat és strandcipőket, fürdőpapucsokat készítenek belőle. Kevésbé ismert, hogy szőnyegszövésre és ülőbútorok beszövésére is alkalmas. Erős, tartós szálai kényelmes, rugalmas felületet nyújtanak. Most egy garnitúra beszövésének a módját és egy szőnyeg elkészítését ismertetjük.
Az ülés alapját képező fakeret belső oldalába verjük be a szegeket, méghozzá egyik oldalon 1 cm távolságra, a másik oldalon úgy, hogy a szegek az ellenkező oldal szegtávolságának a közepére jussanak. Beosztása: 3 szeg 1 cm távolságra, 1 kimarad, ismét 3 és így tovább. Ily módon egymás mellett 6 szálat kapunk. Miután a székek nagysága nem egyenlő, mindenkinek ki kell számolnia előre, hogy pontosan kijöjjön az osztás, és a szélénél maradjon ki a felesleges távolság. A háncszsinór fektetését azon az oldalon kezdjük el, ahol minden cm-re vannak elhelyezve a szegek - miután 6 szálat kifeszítettünk, egyszerre két szegen átvezetjük a zsinórt, miáltal kis hézag keletkezik.
A kukoricaháncsból szövött szőnyeg készítése
![]() A keretlécbe 1½ cm-ként bevert szegekre feszítjük ki a háncszsinórt |
![]() A szövés menete |
A keresztbe menő szálakhoz ugyanígy verjük be a szegeket, és ugyanilyen módon vezetjük két szegen át a szálat, de most már a megfelelő bujtatással átszőjük, a hat szálat egyformán vezetve, miáltal szép nagy kockás szövedéket kapunk. A támlát ugyanilyen beosztással készítjük el, csak lent és fent két-két szálat feszítünk ki külön a szélének. Ha azonban itt is teljes keret van, természetesen teljesen azonos módon készítjük el, mint az ülést. A támlához lehetőleg réz, vagy más csinos szegeket használjunk, mert ott kilátszanak. Ha a munka elkészült, a szegeket verjük be erősen.
A szőnyeg szövését erős fakereten, de ha az nincs, egy megfelelő nagyságú fiókon is végezhetjük. A szegeket 1½ cm távolságra verjük be és az egyik oldal szegei a másik oldal szegtávolságának közepébe kerüljenek. A beszövést ugyanolyan módon végezzük, mint a torontáli szőnyegeknél. A háncszsinórral mindig kissé nedves állapotban dolgozunk, mert így simulékonyabb. Ha elkészült, átnedvesítjük, és nehéz vasalóval levasaljuk.
Tápéi Márton népi iparművész