Szövés-fonás, varrás, csipkeverés

A szövés-fonás mindmáig a legelterjedtebb háziipari foglalatosság. Még a gyári termékek leggazdagabb választéka sem tudta teljesen kiszorítani a paraszti szövőszékeket, s még mindig akad falusi ház, ahol, főleg télen, csattog az osztováta. Ipari méretű termeléssel a kisipari szövetkezeti egységek és azok bedolgozói igyekeznek az egyre növekvő szükségletet kielégíteni.

Háznál készül - Csíkszentdomokoson, Csíkszépvízen, Gyergyóhollón, a Tatros völgyében - a subaszőnyeghez hasonló, puhára ványolt, vastag, meleg gyapjútakaró is, a cserge.

A sodrott gyapjúból szőtt festékes-rakottas nagy aggatott gyapjúszőnyeg, takaró, ágyterítő, falvédő a Hargita-vonulat mindkét oldalán egyaránt közismert és elterjedt. A székely szőnyeg mértani díszítőmotívumai, igen kimért színhasználata (rozsdabarna, tubáksárga, sötét porosz-kék, nyersfehér, esetleg világoszöld és borvörös) hagyományos jelleget őriz. A virágmintás gyapjúszőtemények a románlakta vidékek kedvenc háziipari termékei és kelengyedarabjai. Az ipari méretekben felújított festékes szőnyegszövés - gazdagabb színhasználattal és változatosabb díszítő elemekkel - szerencsésen folytatja a hagyományokat. Ezeket a termékeket a népművészeti boltokban megyeszerte árusítják.

Gyapotból, kenderből és lenből vagy ezek elegyes anyagából hímes törülközőket, abroszokat, futókat, szedettes falvédőket, kispárnákat szőnek. A megye minden tájegységén otthonos ez a háziipari foglalatosság. Ipari méretekben Csíkdánfalván és Székelykeresztúron meg közvetlen környékén gyártanak ilyen szőteményeket, a hagyományos szövéstechnika és minták felhasználásával. A varrottas párnák, terítők, abroszok keresztszemes mintáit a változatok gazdagsága jellemzi. A sóvidéki, kászoni, csomafalvi, csíkszentmártoni, csíkszeredai, mintagyűjtemények felújításával olyan hagyományos népi díszítés kerül ismét vászonra, ami megérdemli, hogy emlékként néhány darabjukat magával vigye a turista.

A Maros völgyének színgazdag hímzése nemcsak a helyi román népviseletet díszíti, hanem törülközőket, asztalfutókat, díszpárnákat is. Az ilyen pontvarrásos és öltögetett hímzés országosan keresett és megbecsült termék.

A gyímesi csángók visszáján (fonáján) varrott mintáinak kifogyhatatlan változatai ugyancsak megyénk népművészetét gazdagítják. A kismesterségek sorába tartozik, de díszítőmotívumai révén népi alkotás a bundahímzés is. A megye északi határától, Bélbortól Kecsetig a hímzett kisbundák nagy gazdagságát találjuk, Ezeken a bundákon a mértanivá sűrűsödött, stilizált elemek a szabadrajzú virágmintákkal társulnak, színben is bővelkedő, igazi ünnepi ruhadarabot varázsolnak az irhamellényből. A népi alkotótehetség leheletfinomságú terméke a székelyszentkirályi vert csipke, amelyet megyénkben egyedül ebben a faluban készítenek. A csipkeverés módját is érdemes megszemlélni, elbűvölő látvány, ahogy a fürge ujjú asszonyok a gombostűkkel határolt mintát a sok, cérnaszálhoz kötött fagolyócska átdobálásával szinte percek alatt terítővé varázsolják.

Népi foglalatosság nálunk a szalmafonás is. Főleg a megye délnyugati sarkában, Bögöz, Dobó, Vágás, Béta, Székelymogyorós falvakban hagyományos. Férfi és női szalmakalapokat, táskákat, falvédőket készítenek ipari mennyiségben. Bögözben ezen kívül praktikus fürdőtáskákat, lábtörlőket, mintás falvédőket is szőnek kukoricaháncsból. Siménfalván a vesszőfonás terjedt el. Az itt készült, fényezett vesszőkosarak, a mézeskosarak, a vesszőfonatú kerti asztalok és székek nagy keresletnek örvendenek.

Farkaslakán és Zetelakán színes rongycsíkokból megkapó szépségű figurális szőnyegeket szőnek. Ezek a primitív képalkotásnak is páratlan példái.