Szentháromság vasárnapja
Pünkösd utáni első vasárnap, Úrnapja előtt egy héttel ünnepeljük.
A szentháromság vasárnapja a kereszténység egyik nagyon lényeges ünnepe.A vallástörténeti kutatások rámutatnak arra, hogy minden vallást sajátos Isten-kép jellemez. Nem mellékes az sem, hogy a vallásos ember ennek az Istenképnek milyen vonásait hangsúlyozza: harcos, hatalmi tényezőket, vagy jóság és harmónia jegyeit, hiszen ez döntően meghatározza az emberi magatartás normáit.
A mai ünnep éppen a keresztény Isten-kép lényegét van hívatva hangsúlyozni.
Ilyenkor érdemes elgondolkozni azokon a dolgokon, mi az ami fontos az életben, és mely tevékenységeket tudnánk elhagyni életünkből annak érdekében, hogy szeretteinkre több időt tudjunk fordítani.
Kovácsné Révész Zsuzsanna
„Benne élünk, mozgunk és vagyunk" mondja a Szentháromságról szóló egyházi énekünk. Az egyik legnagyobb hittitok, mégis a legközelebb áll hozzánk, olyannyira, hogy észre sem vesszük, mert amiben benne élünk, mozgunk és vagyunk, arról nehezen veszünk tudomást.
Minden kezdet az Atyára utal, minden fenntartás a Szentlélekre, és minden befejezés a Fiúra. S ez nemcsak a helyes cselekedetekre igaz. Még a bűnös helyzetek kezdetekor, fenntartásakor, és befejezésekor sem tudjuk megtagadni a Szentháromságot. A Szentháromságot csak egyféleképpen tagadhatjuk meg, ha direkt nem tartunk bűnbánatot. Ezt nevezi Jézus Szentlélek elleni bűnnek, amelyre nincs bocsánat.
Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elnyomjuk a Szentlelket, és így máris összekeveredik bennünk az Atyáról és a Fiúról alkotott kép. Nézzünk csak szét: minden bűnben felszínre kerül a kapkodás. Amikor összekeverjük a kezdetet a véggel, az Atyát a Fiúval. Az eredmény valamiféle örökkévalóság-szimuláció lesz, lélektelenek leszünk, és rettentő unalmassá válik az élet. Ha nem használjuk fel helyesen az időt, tehát kapkodunk, vagy lustálkodunk, akkor menthetetlenül Isten helyére fogunk pályázni. Fogadjuk el a Jézus invitálását a szentháromságos életre, hogy teljes emberek legyünk.
Sánta János
forrás: Magyar Kurír