Dr.Timaffy László

 

Kovácsné Révész Zsuzsanna vagyok és akiről én szeretnék megemlékezni az az a csodálatos ember aki évekig tanárom és osztály főnököm volt : Timaffy tanár úr, Laci bácsi .Ma is büszke vagyok arra , hogy a tanítványa lehettem és ezzel nem csak én vagyok így .Nagyon jó volt Győri diáknak lenni és nagyon jó volt a tanítványának lenni ! Milyen ember is volt ö ? Szigorú , számon kérő , igazságos , megértő , kedves és jóságos. Bármilyen gondunkkal fordulhattunk hozzá soha sem utasított el bennünket . Igyekezett megtanítani arra bennünket , hogy nyitott szemmel járjunk a Világban és ne csak nézzünk hanem lássunk is , hogy mennyire fontosak hagyományaink , hogy ki kell állni elveinkért és meg kell osztanunk tudásunkat a többiekkel. Bevallom mi voltunk az utolsó osztálya és első időkben nem volt könnyű dolga velünk . Ennek sokszor hangot is adott . Ahányan voltunk majdnem csak annyi helyről jöttünk az országból .Más mentalitás és külön külön egyéniség. Összegezve nem voltunk kezdetben egy minta osztály és egy összefogó közösség . Valahogy ahogy teltek az évek az osztályból igazi kis közösséget kovácsolt úgy ,hogy azt észre sem vettük.Csak valahogy elkezdtük segíteni egymást, már nagyon tudtuk élvezni az osztály kirándulások és a szakmai kirándulások hangulatát . Az utolsó kirándulásunk emlékét még ma is őrzöm a szívemben. Egerben voltunk nagyon csodálatosra sikerült a kirándulás, hazafelé megálltunk ebédelni és csodálatos módon egy zongora is volt az étteremben . Mi az osztályból akik Laci bácsi vezetése alatt az ének karban énekeltünk tudtuk , hogy tud zongorázni de alkalmunk nem volt rá , hogy eddig erre rávegyük .Összenéztünk itt az egyetlen nagy lehetőség ezt az égiek is igy akarták csak rá kell beszélnünk s megtörtént a csoda . Kiderült nemcsak történész , irodalmár , nép művelő , mesélő de nagyszerűen zongorázik és énekel .

-Tanár úr tisztelettel jelentem : " az osztály létszáma változatlan ,igazoltan távol, mára már sajnos vannak " de a többiek hite változatlan és emléke mindig szívükben él !

 


Tündér piros csizmában
Dr. Timaffy László néprajztudós


Hol a legfeketébb a menyasszony? Kikérõknek való a találós kérdés, mindamellett könnyû rá a válasz: a négereknél. Mit nem teremtett az Isten? Herélt malacot. Ha megmarad a világ, a késõi huncutok szájából ezek ezeregy év múlva ugyanígy hangzanak. Igaz, a tarlót nem bõgõgráblával húzzák, kepét nem raknak, abroszból csandért nem kötnek, a halat se fülesben viszik. Vizek titkát kereste, tanárnak adta a fejét, a néprajz tudósa lett dr. Timaffy László.

A Szigetköz, a Hany, a Rábaköz szerelmese bújta az Aranykert bügecseit, szigeteit; döglött vizeket, holtágakat járt, emlegették neki, hogy az az óriás viza, amit Bagamérnél fogtak ki, úgy bõgött, mint egy borjú.

Dehogy emlékeztetem a korára a méltóságos tartású embert, az egykori csónakost, halászinast, aki szerint az ember élhet kenyér és víz nélkül, tûrhet rossz esztendõket, megaláztatásokat, ám nem tudja elviselni a gyûlölködést, a gonosz cselekedeteket, a remény nélküli világot.

- Néha az aggódás nyomait látom az emberek arcán: mi lesz holnap? Vesznek álmok, szokások, lazulnak az egymás közti kapcsolatok. Pedig mindenki szeretné több jóval, kevesebb szomorúsággal élni az életét. Sok a teendõ az együvé tartozás érzetének felkeltésében, ápolásában, abban, hogy a széthúzás, a gyûlölködés helyett valóban a megbékülés, a megértés legyen a középpontban. A magyar szellem Európát gazdagítja. A néprajz értékei azért fontosak, mert mindannyiunkat szolgálnak, megmutatják közös kincseinket, láttatják az emberi lét lényegét, folyamatát, mibenlétét.

Lángoló lelkesedés van Timaffy Lászlóban. Hivatás és munkaszeretet határozta meg évtizedeit. Sose tolta magát elõbbre, nem kapkodott közéleti hívságokra, hírnév után, nem halászta senki kegyét, csak szívós volt, makacs, kíváncsi. Ha olykor fölkereste az elismerés, örült neki. Azt mondják róla: ezen a vidéken egy európai. A kötelesség, a férfias szótartás embere, a kérdezõ, a kutató földrajzos, a népi tudást mélyen tisztelõ vándor, akinek társaságában, adomái, történetei mellett mindenki jól érezheti magát. Együtt ülhet boszorkányokkal, tündérekkel, aranyászokkal.

- Kötetre való anyagom van Nagy Ferencrõl. Rábapatonán élt, gyógyító ember volt, az utolsó besenyõ táltos. Ugyancsak híres a kapuvári Sili János, a vitnyédi Tana János, a Rába mentén Fodor József. Följegyeztem róluk ezeregy dolgot, folyóiratokba, könyvekbe kerültek, oda a mondák, mesék, énekek. A nagy egészet kerestem mindig, igyekeztem látón látni a táj meg az ember egybefonódó életét.

A kivallatott múlthoz tartozik: apai nagyapja tanító, postamester, anyakönyvvezetõ, cikolaszigeti mindenes. Édesapja, édesanyja szintén nevelõ. Az anyai õsöktõl való a zenei képessége. Részt vett a népi írók mozgalmában, az egyetemi évek után Óváron tanított, népfõiskolát szervezett, aztán ráütötték a bélyeget - narodnyik, romantikus parasztimádó -, mindenfélének elmondták, utóbb, két diplomával favágó, kántor, segédmunkás az építõiparban. Szigethy Attilával gyerekkori barátok, ötvenhatért a büntetése másfél év fegyház, letölti, eltiltják katedrától, elõadásoktól, publikálástól. A raktárkezelõi tanfolyamtól nem.

Történet történet hátán.

- Engem a hit, a szeretet meg a család húzott át a nehézségeken. Felneveltünk a feleségemmel három gyereket. Örvendünk az unokáknak. Azért barangoltam, hogy az aprótájak régi élete ne menjen feledésbe, ne múljon az öregekkel együtt, mert szívbéli hagyatékunk; szegényebbek lennénk, ha veszni hagynánk. Minden dal, szó, szokás kincs, önbecsülésre nevel, teendõket ad, elõítéleteket szüntet meg.

A világért sem mulasztaná el megemlíteni Barsi Ernõ és Morvai Péter baráti segítségét a nehéz idõkben.

Valaha odacsavargott a cikolai halászokhoz, ment velük a nagy kerítésre. A kormányos Kelemen Viktor, teltek a bárkák, ették este a bundában sült halat, itták a Duna vizét.

- A sérfenyõszigeti Nagy Sándor úgy tudta enni a halat, mint Móricz Zsigmond. Vagy jobban. Soós Antalnak a hetvenhetedik öregapja is pásztor. Isten nyugosztalja a vízi embereket, csordásokat, révészeket, akiket ismertem. Köszönöm nekik a kincseket, megõriztem, tovább adom az utánunk valóknak.

Csalogatós a néprajz, olyan, mint a rábaközi menyecske. Ékesek, édesek Timaffy László kistájai, elevenek az év és a család ünnepeinek szokásai, érték a nép mûvészete. A köveket, göröngyöket gyönyörû lábak érintik. A remény errefelé szálarany ruhájú tündér. Talán cikolaszigeti. Talán kapuvári. Csak az biztos: piros csizmában van.

Tóth Kata

2000. januĂĄr 05., szerda 00:00

 

Elhunyt Dr. Timaffy László néprajzkutató

1916-ban született Mosonszentandráson. 1934-ben érettségizett Mosonmagyaróváron a Piarista Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1939-től egyetemi tanársegéd, 1941-től óraadó tanár a Pápai Római Katolikus Iskolában, 1943-tól a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola egyetemi docense agrárföldrajz és agropedagógia tantárgyakban, ugyanakkor alapítója az Óvári Széchenyi Népfőiskolának. 1949-ben elbocsátják, ezért falusi kántor, favágó, segédmunkás Cikolaszigeten. 1951-től Győrben bolti eladó, a győrszigeti templom kántora. 1956-ban börtönbe zárják, szabadulása után 1959-től furulyatanárként dolgozott. 1965-től nyugdíjazásáig 1976-ig a győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző tanára volt. Nyugdíjazása után is aktívan kutatta a Szigetköz, a Rábaköz és a Hanság néphagyományának vallási, szellemi, tárgyi kincseit. Kitüntetéseinek és műveinek sokasága felsorolhatatlan. Talán csak egyet emelnék ki számunkra adott ajándékai közül: a Szigetközben gyűjtött népdalát szólaltatja meg a győri városháza toronyórája a nap minden órájában. Ha hallják, gondoljanak rá. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy A Győri Egyházmegye Ezer Éve című tanulmánykötet kapcsán megismerhettem, s társszerzők lehettünk. 2002. december 13-án, Luca napján búcsúztattuk a hívő katolikus hitvalló tudóst a győri Szentlélek templomban.

Kérem, imádkozzanak érte!

Jakab Gábor

 

Zenesarok
Timaffy László: Szigetköz - Rábaköz Tündérvilág

A hanganyag 2001-ben készült az akkor 85 éves néprajztudós köszöntésére. Laci bácsi a Szigetköz, a Hanság, a Rábaköz történelmi igazságait kutatta, miközben a táj, a természet, az ott élő emberek élete izgatta. Kereste a hagyatékot, mindazt, ami megőrzésre való, ami kihalófélben van, amit meg kell menteni, mert ez a valódi Magyar Örökség. Ezért töltötte élete nagy részét a cikolai halászokkal, akik legendákat tudtak. Aranyászokkal, kik meséket mondtak neki. Ment gyógyítókhoz, rákászokhoz, csikászokhoz, méhészekhez, teknővájókhoz, üstfoltozókhoz, meghallgatta és lejegyezte a hajósmolnárokról, vándorkereskedőkről, árvizekről, hagyományokról szóló történeteket. Ment torra és aratásra, lucázásra és betlehemezésre és jeles napi ünnepekre. Barsi Ernővel együtt lejegyzett regölést és legendáriumot, siratót és imádságot, köszöntőket és varázslást, búzaszentelést és népi játékokat. Kettejük gyűjtését tartalmazza az "Ezer sziget országa" népdalait, balladáit, meséit, legendáit tartalmazó lemez, melynek meghallgatásával méltón emlékezhetünk a nemrégiben elhunyt néprajztudósra, dr. Timaffy Lászlóra.

Jakab G.

 

Megbocsájtó - portréfilm Dr Timaffy Lászlóról (1995)

Dr. Timaffy László néprajzkutató 1916-ban született Mosonszentandráson. 1943-tól a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola egyetemi docense agrárföldrajz és agropedagógia tantárgyakban, ugyanakkor alapítója az Óvári Széchenyi Népfőiskolának. 1949-ben elbocsátják, ezért falusi kántor, favágó, segédmunkás, bolti eladó. 1956-ban börtönbe zárják, szabadulása után 1959-től furulyatanárként dolgozott. 1965-től nyugdíjazásáig 1976-ig a győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző tanára volt. Nyugdíjazása után is aktívan kutatta a Szigetköz, a Rábaköz és a Hanság néphagyományának vallási, szellemi, tárgyi kincseit. Kitüntetéseinek és műveinek sokasága felsorolhatatlan.

Gyártási év: 1995

Rendező: Perger Gyula, Hartyándi Jenő

Operatőr: Hartyándi Jenő

Vágó: Hartyándi Jenő

Producer: Tóth Tamás

 

 

„Tiszán innen Dunán túl”

ORSZÁGOS NÉPDALÉNEKLÉSI VERSENY
MEGYEI DÖNTŐ

Zichy Palota

Győr

2007. 02. 15.

 

 

 

 

Bevezető

 

Győr-Moson-Sopron Megye diákjai, tanáraik segítségével, évről-évre tovább „éltetik” gyönyörűséges zenei anyanyelvünket, a magyar népdalt. Az Oktatási Minisztérium által kiírt és a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet által gondozott énekes verseny, minden évben a magyar és a nemzetiségi népdalok megbecsüléséről, ápolásáról, magas szintű, hiteles előadásáról „szól”.

 

A 2006/2007-es tanévtől, a „keresztelőünnepen” „Tiszán innen Dunán túl” nevet kapott versenysorozat változatlanul egyéni és csoportos népdaléneklésre „hívott” minden magyar népdal iránt elkötelezett diákot. A dalcsokrok először megyénk iskoláiban „szóltak”, majd ezen „házi” megmérettetés után a legjobbak képviselhették intézményeiket a területi döntőkön, a következő helyszíneken:

 

Sopron

Gárdonyi Géza Általános Iskola

(december 07.)

Kapuvár

Pátzay Pál Általános Iskola

(január 25.)

Győr

Szabadhegyi Közoktatási Központ

(január 26.)

Csorna

Széchenyi István Általános Iskola

- Kerényi I. Zeneikola helyszínnel –

(február 07.)

Mosonmagyaróvár

Ujhelyi Általános Iskola

- Fehér Ló Közösségi Ház helyszínnel –

(február 08.)


A területi döntők kiváló szervezéséért – ismételten – külön köszönetem fejezem ki kollégáimnak Makkos Ágnes, Lukovits Györgyi, Eged Józsefné, Szabó Rita és Kiss Veronika tanárnőknek, s ugyancsak tiszteletem és köszönetem tolmácsolom ezúton a versenyünket évek óta felvállaló intézmények vezetőinek segítségükért és támogatásukért.

A 2006/2007-es verseny területi döntőit – változatlan létszám mellett - a zenei anyanyelv szeretete jellemezte, s a kis- és nagydiákok teljesítménye „mögött” mindig érezhető volt a napjainkban egyre nehezebben végezhető tanítói, tanári munkálkodás! Köszönet érte!

Ismét lejegyezhetjük, hogy alig három hónap alatt, diákénekeseink – a tavalyi esztendőhöz hasonlóan - közel ezer magyar népdalt énekeltek el, s a „fonóházi” hangulat is a régi maradt.

 

 

 

A megnyitó

 

Az elmúlt esztendőt követően, már második alkalommal énekelhettek gyönyörű barokk környezetben, Győr-Moson-Sopron megyei diákjaink. Ismét voltak olyan énekeseink, akik először jártak e történelmi helyszínen, s ahogyan korábban mások, úgy most ők is nagy örömmel és lelkesedéssel „foglalták el”, énekelték be Zichy gróf palotáját.

A megnyitó köszöntőjében – és ezen írásban is – meg kellett, meg kell említenem, hogy kezdeményezésemre, az országban egyedülálló módon, a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet vállalta és vállalja fel az eredeti kiírásban nem szereplő (!) „kisgeneráció” versenyének lebonyolítását, így a sokunk számára nagyon fontos „kicsik” is lehettek „nagyok”, ők is énekelhettek – egyébiránt rendkívül színvonalasan - e versenysorozatban!

Két évvel ezelőtt, „útjára indult” egy vándordíj, „Dr. Timaffy László Vándordíj” elnevezéssel, melyet Dr. Timaffy Lászlóné Edit néni erkölcsi támogatása is biztosított. Alapítója – szaktanácsadói kezdeményezésre – a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet. Kiváló néprajzkutatónk, népdalgyűjtőnk, drága Laci bácsi emlékét őrzi e serleg, melyet ezen a döntőn immáron harmadik alkalommal adhattunk át a legtöbb jó eredményt elérő iskola éneklő közösségének.

 

2006-ban Bartók Béla 125. születésnapjáról, most 2007-ben a pályatárs és jó barát Kodály Zoltán 125. születésnapjáról emlékeztünk meg a döntő megnyitóján:

 

 

„1939 őszén jelent meg a Magyar Szemle Társaság kiadásában, Budapesten, Szekfű Gyula szerkesztésében a Mi a magyar? című tanulmánykötet. Ebben olvasható első ízben a Magyarság a zenében, Kodály Zoltán frissen fogalmazott, nagylélegzetű, tudós tanulmánya. A kötetcímben elhangzó komoly kérdésre Kodály keményen, világosan válaszol: Születése még senkit sem tesz magyarrá. Azért is meg kell dolgozni.”

„Kodály Zoltán dolgozószobájában, íróasztala mellett, könyvek, kéziratok, kóták, fonográfhengerek barátságos társaságában 1939 tavaszán népzenénkben rejlő, megbúvó magyarságunkról, emberségünk lehetséges tartalékairól gondolkodik. Muzsikus és tudós: ír. Járt úton jár, hogy sokan tudják követni. Gondolkodik. Gondolkodtat. Építi a jövőt. Bátor? Kölcseyre hallgat: cselekszik. Amit tett: megmaradt. A Magyarság a zenében mély kút, amelyet 1939 tavaszán ásott. Aki szomjas, ma is meríthet belőle friss vizet.”

 

 

 

A zsűri

 

Dr. Timaffy Lászlóné

ny. óvónő, a zsűri tiszteletbeli elnöke

Dr. Barsi Ernő

tanár, tudós és népdalgyűjtő

Váray Tamás

a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára

Kozma László

a KÓTA Népzenei Szakbizottságának elnöke

Pálfalvi A. János

énekes, zeneszerző, tanár, megyei ének-zene szaktanácsadó

 

 

A megyei döntőn, a zsűri közös ajánlására, másodszor kaphatták meg a DVD jutalmak mellett a legjobbak a kategóriák kis serlegeit, melyek a „2007 legjobb népdalénekese” ill. „2007 legjobb népdal-énekegyüttese” címet jelentették a díjat elnyert énekesek számára!

 

A „Dr. Timaffy László Vándordíj” nagy serlegét, a mosonmagyaróvári „Piarista diákok” után, a csornai „Széchenyis diákok” nyerték el magas színvonalat és értéket közvetítő énekléseikkel. A verseny nagydíját most is Dr. Timaffy Lászlóné, Edit néni adta át a győztes csapat vezetőjének Szabó Rita tanárnőnek, aki ezzel együtt, a megyei döntő legjobb felkészítő tanára is lett 2007-ben.

 

Szigetköz Pávakör – CD lemezbemutató a BBMMK-ban

Az ásványrárói Szigetköz Pávakör CD lemezének bemutatóját 2007. február 2-án, pénteken 18.00 órakor tartják a győri Bartók Béla Megyei Művelődési Központban. A rendezvényt dr. Szakács Imre, a megyei közgyűlés elnöke nyitja meg. A műsorban a Szigetköz Pávakör mellett az ásványrárói iskola néptánccsoportja is fellép. Zárszót dr. Barsi Ernő néprajzkutató mond. A CD a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható.

A Szigetköz Pávakört 1984-ben a tájegység gazdag népdalkincsének felkutatására, ápolására és bemutatására alapították meg. A közel 40 fős, gyermekekből és felnőttekből álló lelkes csoportot Dr. Timaffy László és Dr. Barsi Ernő néprajzkutatók segítették szakmai tanácsokkal, biztató szavakkal. A kétszeres Arany Páva díjas és Vass Lajos nívó díjas együttes ma a régió egyik legismertebb népdalköre, amely rendszeresen megjelenő műsoraival teljesíti küldetését: a Szigetköz népdal-kincsének megőrzését és bemutatását.

A csoportban folyó műhelymunka eredményeként az elmúlt 5-6 évben bővült az együttes repertoárja, és más tájegységek, valamint a szomszédos népek dalait is szívesen műsorukra tűzik. A helyi rendezvényeken való fellépések mellett rendszeres szereplői a megyei és országos népzenei találkozóknak. Több alkalommal szerepeltek a rádió és a televízió Szigetközről szóló összeállításaiban. Számos együttessel tartanak fenn baráti és szakmai kapcsolatot, amelyek közül különösen az écsi, a sályi és a nagyabonyi népdalköröket fontos megemlíteni.

 

· in memoriam ·
A MEGBOCSÁJTÓ (r.: Hartyándi Jenő-Perger Gyula) 70 perc
Portréfilm Dr. Timaffy Lászlóról /1995/
Életének 87. évében csendesen elhunyt Timaffy László.
Tanító volt? Vagy favágó, vagy kántor, vagy néprajzkutató… Tulajdonképpen mindig az, amit lehetőségként kínált neki az ember manipulálta „közösség”. Részben, időszakonként dönthetett saját sorsáról, vágyairól, amit kellő humorral viselt, élt túl. De elsősorban ember volt, akit az egyszerű emberek múltja, szellemi, tárgyi öröksége érdekelt. Embertáraitól „ajándékként” kapott megpróbáltatásairól sosem beszélt, mindig felülemelkedett ezen legendás, groteszk humorral teli mosolya, amellyel lezárta magában a másoknak esetleg életre szóló keserveket, keserűséget okozó erőszakos, megnyomorító történéseket. Amit azonban itt hagyott örökül, az ma még felmérhetetlen, a múlt században folyamatosan eltűnő népi kultúra környékbeli lelete, lenyomatai. Pótolhatatlan, ma már hozzáférhetetlen leletek. Az ő munkája őrizte meg azokat számunkra. A „párhuzamos” (nem állam és hatalom irányította, befolyásolta) kultúra apostola volt (nem véletlen kapta meg – sok más díj mellett - 2001-ben, a „párhuzamos kultúráért” életműdíjat!).
Úgy ment el, ahogy élt. Csendesen. Kerülve a feltűnést. Emléke bennünk örökké él!
Portréfilmünk talán segít megőrizni tevékenységének egyes részeit, emberszeretetét és mosolyát, életének kevéssé ismert momentumait.

 

http://www.youtube.com/watch?v=8Yrm7x30_qc

http://www.youtube.com/watch?v=8Yrm7x30_qc