Magyar hús és tejpor a 9.században

A IX. századi magyar lovas katonák felszerelésének leírása Padányi Viktor nyomán:
„A 9. századi magyar könnyű lovas teljes felszerelése hatheti élelemmel együtt mintegy 45 kg. Ebben a súlyban ruházatán, könnyű, tiszafa-vázra feszített bőrnyergén, kalim nyeregtakaróján és szíjazatán, a nyeregre csatolt rövidnyelű fokosán, derékszíjra csatolt kardján, puzdráján (20-25 nyílvesszővel), ugyancsak derékszíjra csatolt bőrtokban hordott íján, a nyakába akasztott, de általában a hátán viselt könnyű bőrpajzsán és egy zsákocskában tartott 20-25 tartalék nyílhegyen kívül hat heti élelme, mintegy 6 kg-nyi húspor, ugyanennyi tejpor, ugyanennyi köles, 1 kg-nyi só, a főzőedény és a vizeskobak is benne van. A felsorolt dehidratált táplálóanyag vízben megfőzve mintegy 120-130 kg-nyi táplálékot jelent, amit gyümölccsel s a lehetőség szerint friss hússal egészítettek ki. A magyar lovas reggelenként egy maroknyi tejport szór kobakjába, azt teletölti vízzel, és a nyergére akasztja. A nap folyamán az állandó rázástól ez tejemulzióvá oldódik és a harcos ezt issza egész nap, meghagyva a következő reggelre egy adagot. A dehydrálás „modern” eljárását ismerték az őstörök népek, s ezt ugyanúgy csinálták, az idegen megfigyelések szerint a hunok hatszáz évvel azelőtt, mint a tatárok is 350 évvel később.”
Menetteljesítményük: a könnyű málhás lovas egységeké 100-120 km naponta. A futárok teljesítménye ezt természetesen jóval felülmúlta, hiszen ők az utat teljes vágtában, többször váltott lovakkal tették meg. Az összeköttetés fontosságát nagyon jól ismerték akkori vezéreink. Az egymástól néha 200 km távolságra, önállóan működő tumánok (hadosztályok) közti üres térben állandó összeköttetést biztosítottak. Minden 10-15 km-re egy összekötő lovas csoport haladt, amelyben egy-egy lovasnak négy kiválasztott, gyors és kitartó lova volt. A futárok ezüst csengettyűket fontak be lovaik sörényébe, s így a váltó lovas már messziről meghallotta a hírt hozó közeledését, s így volt ideje felkészülni, majd késedelem nélkül átvenni a pálcára rovott hírt és máris száguldott a következő futárhely felé. Így egy fél nap alatt 200 km-t is át tudtak hidalni, és így tudta a reggel elküldött parancsot már estére visszaigazolni az átvevő tumán kagánja a fejedelem felé.