Madocsa történelme

Madocsa [szerkesztés]
Koordináták: é. sz. 46.688° k. h. 18.949°Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés

Madocsa

Közigazgatás

Ország
Magyarország

Régió
Dél-Dunántúl

Megye
Tolna

Kistérség
Paksi

Rang
község

Irányítószám
7026

Körzethívószám
75

Népesség

Népesség
2040 (2001)

Népsűrűség
47,1 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület
43,33 km²

Időzóna
CET, UTC+1

Elhelyezkedése


Madocsa

é. sz. 46.688° k. h. 18.949°Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter

Madocsa község Tolna megye Paksi kistérségében. A Dunától 3 km-re nyugatra, a tolnai dombvidék peremétõl keletre 6-7 km-re, az ártér egy magasabb hátján fekszik. Dunaföldvártól délre a Dunával majdnem párhuzamosan a bölcskei leágazó után érhető el.

Tartalomjegyzék
[elrejtés]


Története [szerkesztés]
Madocsa õsi, Árpád-kori település. A különbözõ talajmunkálatok és kutatások során elõkerült edénytöredékek, pénzérmék és egyéb leletek viszont arra utalnak, hogy már a honfoglalás elõtt is emberlakta hely volt.A falu korán szerepel oklevelekben, 1019-ben már a zalavári apátság birtokai közt említik. Ezt követõen a Bakonybéli (1038) majd a Veszprémvölgyi (1108) apátság birtoka. Jelentõségét a vizahalászat és a dunai átkelés adta. A község neve valószínûleg a Mod személynév kicsinyítõképzõs származéka. A név az évszázadok során folytonosan változott:1225-ben Modacha, 1343-ban Madacha, 1425-ben Madasa, 1515-ben Madocha.
Széles ártéren, az un. Madocsai öblözet közepe táján fekszik a falu. PontyA folyószabályozás elõtt majdnem minden oldalról Duna-medrek, mocsarak, nádasok övezték. Közelében híres, jó halászóhelyek voltak. Mint ilyet már a XI-XII. sz-i oklevelek is említik. Neve legkorábban 1019-ben fordul elõ: a zalavári apácák monostora kapott a királytól itt „Part-Madocha” jogot vizahalászatra,1108-ban a veszprémvölgyi apácák kaptak a királytól jogot vizahalászatra. „A vizafogó hely Bersenes szigetén volt, s a vele szemben, a jobbparton lévõ helyet hívták Part-Madochának.” A török idõk elején 71 ház van a faluban, fõ jövedelme ekkor is a halászat.


Madocsa címere

XVII. században (1628-ban) már csak 7 adózó házat írnak benne össze, de ennek oka valószínûleg az, hogy a táj már annyira elvadult, hogy az emberek könnyebben elrejtõztek az összeírások elöl. A fosztogatások, rablások idején ugyanígy szétszaladtak a környezõ nádasokba, erdõkbe, ahová a távolabbi falvak népe is menekült. Madocsa a középkor során beletartozott azon mûvelt,A torony polgárosodó Duna menti falvak sorába, amelyekben elõször bontott zászlót a hazai reformáció. Jelentõségét a törökdúlást követõen vesztette el. Tudjuk, hogy itt állt Tolna megye egyik legszebb temploma, a bencés apátság hatalmas kéttornyú székesegyháza. A templom -erõsen romosan- a tõrök dúlást is túlélte. 1721-ben, amikor Bohus pécsi kanonok meglátogatta még fennállott mindkét tornya és az egész hajó, melyet a pécsi székesegyház tornyaihoz hasonlított. Az egyházlátogatás után néhány évvel a romladozó templomot és kápolnát lebontották. Köveibõl épült fel a bölcskei katolikus templom és paplak1796-ban.Az írás Helyén -megmaradt falainak felhasználásával-1803-ban épült a mai barokk stílusú református . 1861-ben a zsindely helyett bádoglemezzel vonták be. Ez csak azért említésre méltó, mert valószínûleg ezt idézi fennmaradt, ma is gyakran énekelt népdalunk:
"Bádogozzák a madocsai templomot, kilenc kislány hordja rá a bádogot, kilenc kislány kilenc barna legénnyel, mindenik a maga szeretõjével."
1927 körül ismételten fel kellett újítani a templomot, errõl tanúskodnak a nemrégen megtalált írásos emlékek.Szilva/Jelenleg is felújításra vár a templom, ezért hozta létre az önkormányzat a "Madocsai Árpádkori Templomért" Közalapítványt, ahová várják mindazok felajánlásait (pl. adójának 1%-át) akik szívükön viselik a templom sorsát.(az alapítvány adószáma:18860218-1-17)/ A nép a Rákóczi szabadságharcban a kurucokat támogatta. Fontos átkelõhely volt itt a Dunán. A következõ években többször is pestis sújtotta a vidéket. Ennek ellenére 1753-ban 200 család lakott Madocsán, 1829-ben pedig 1846 élnek itt.
Az 1728-as összeírás szerint Madocsának saját szükségére elegendõ almása és szilvása van. A gyümölcsfák a XVIII. század végéig a Dunát kísérõ szélesebb és magasabb háton lévõ erdõben voltak. GyümölcsfaA XVIII. század végén kezdõdik a madocsai határ úrbéri rendezése. Az uradalom ekkor néhány magasabb helyen, kertekbe felárkolva mûvelt néhány hold földet. A madocsaiak szántókat az Elõszállási Pusztán béreltek egynapi járóföld távolságban, annál nagyobb gonddal mûvelték az említett erdõkben és irtásrétekben plántált gyümölcsfáikat.Alma A hosszas pereskedéssel kísért rendezés legfájdalmasabb tétje az irtásrétek és gyümölcsöskertek elvételének ügye volt. Ezekrõl a jobbágyok azt állították, hogy emberemlékezetet meghaladó idõ óta szabadon birtokolták és szabadon adták, vették. Az uradalom ezt nem ismerte el és jogtalan foglalásnak minõsítette. 1793-ban ismételten panaszkodtak a vármegyénél, hogy "gyümölcsöseinket elvették és semmi mást helyette nem adtak, sem árakat ki nem fizették". Az uradalom ugyan megengedte, hogy gyümölcsfáikat újonnan kiosztott rétjeikre átvigyék és annak aki ezt nem teszi, azt ígérte, hogy becsü szerint fizeti ki a gyümölcsfák árát. Néhány fiatal fán kívül a gyümölcsösöket alkotó fák zömét, az öreg fákat senki sem tudta átültetni. A rendezés során káposztáskertek címén az uradalom kiosztatta a Dunához közel esõ Kápolna nevû emelkedettebb részt. A madocsaiak ide is telepítettek gyümölcsfákat. Építészeti emlékKésõbb, 1812-ben a neki meghagyott porongi községi erdõnek egy részét, melyben szintén sok gyümölcsfa volt, felosztatta a lakosok között. A szõlõkben ekkor még kevés gyümölcsfa lehetett. A porongi és kápolnai kertek a jobbágyfelszabadítás után is a madocsaiak kezén maradtSzõlõak. Amikor a bölcskei Jegenyés szigetet a századfordulón a földbirtokosok kiparcellázták, a sziget alsó részét a madocsaiak vették meg.
A XIX. század végén vagy a XX. század elsõ éveiben az egykori madocsai földbirtokosok eladogatták a Duna szélén lévõ birtokaikat és ezeket kisebb darabokban madocsai parasztok vásárolták meg. A vásárolt földdarabkákon újra gyümölcsöskerteket létesítettek és sokan tanyát is építettek. Az út a madocsai szigettõl Kömlõdig a Duna-parton gyümölcsfák között halad ma is. A szõlõk az Örsi-hegyen vannak, ami közigazgatásilag még ma is Bölcskéhez tartozik, de már a XVII. sz.-ban is madocsaiak mûvelték. Ma itt a szõlõk már teljesen a madocsai gazdák tulajdonát képezik. Az utóbbi évtizedekben Madocsán jelentõsebb a szõlõ- és borkultúra, mint a gyümölcstermesztés. Alaprajzában a falu képe a többszörös újjáépülés nyomán rendezettséget mutat, és csak a templom környékén figyelhetõ meg egykori Néptánchalmazos állapotának nyomai. Zárt közössége sok mindent megõrzött anyagi- és szellemi kultúrájából : például népi stílusjegyeket, eszközhasználatát, viseletet,szokásokat, népköltészeti mûfajokat (falucsúfoló rigmusok, népdalok). A falu közösségében még a múlt században is éltek szigorú belsõ törvények, melyek meghatározták például a templomban az ülésrendet (társadalmi helyzet alapján), valamint azt, hogy ki, melyik kocsmába járhat.

Református templom [szerkesztés]

  • (1806, de XII. századból származó alapokon) :


Madocsa temploma

A madocsai református templom tornyának alsó szintjei középkoriak. Ez az alsó néhány szint gondosan faragott, jó minõségû kváderkövekbõl áll. A torony egykor négyzet alaprajzú lehetett, mintegy 5, 5 m-es oldalakkal, de a református templom építésekor a hajót ívesen csatlakoztatták a toronyhoz. A torony falsíkjainak a tájolása jelentõsen eltér a fõ égtájaktól, a keleti falsík mintegy 22 fokkal (-22°) az északi irány felé hajlik. A lábazati vakolatréteg mintegy egy méteres leverésével a kváderkövek is megfigyelhetõvé váltak. A falazat anyaga fõleg fehér mészkõ, de szürkés kõ is sok található, sõt egy hatalmas hússzínû, a rómaik által kedvelt mészkõtömb is be van építve a nyugati oldalba. A kövek különbözõ méretûek. A torony falában szinte hézagmentesen illeszkednek, a hajó falában a másodlagosan beépített kövek közt már nagyobb vakolathézagok is akadnak. A torony falába az északi oldalon a református templom építésekor ajtót vágtak. A torony A lábazat tanúsága szerint a református templom falaihoz is felhasználták a románkori köveket. A templom környékén található felszíni formák alapján valószínû, hogy a torony a kéttornyú apátság északi tornya lehetett. A középkori templom hajója a mai templom mögötti házsor felé nyúlt. Itt a hatvanas években vízvezeték ásása során középkori sírt találtak. A toronytól északra, a mai akácos téren állhatott a falu kisebb temploma, aminek romjait még Rómer Flóris is látta a 19.sz végén. A másodlagosan beépített kövek közt a toronytól balra, közvetlenül a földfelszín felett találunk egy palmettás motívumot tartalmazót, ami stílusában a XII. századi pécsi és fehérvári építkezésekhez köthetõ. A faragott kõ nyilvánvalóan egy befejezetlen díszítõfaragvány töredéke. A románkori apátsági templomot a Bikács (Bikácsi Magnus királyi fõtárnokmester) nemzettség alapítja 1145-ben a bencés rend számára, tehát egy nagyon korai nemzetségi monostorról van szó. Az akkori Madocsa jelentõsége Esztergomhoz és Kalocsához volt mérhetõ.Pecsét A templom Szt. Miklósnak volt szentelve. Jelentõségét mutatja, hogy 1225-ben a pápa a bencés rendi káptalan tartására jelöli ki, II. Géza maga is megajándékozta az apátságot. A Bikács nemzettség Károly Róbert alatt kegyvesztett lett, de egyik tagja, Fodor Miklós fia, Farkas visszakapja a jogokat Nagy Lajostól. A XIV. században a maróti hercegek a kegyurai, majd a XV. század elején Máté, machoviai herceg. 1422-ben a falu és az apátság a Paksi család birtokába kerül. Ekkor már erõsen hanyatlik a kolostori élet, és a kolostor is rossz állapotba kerül. Ezen György apát kísérel meg változtatásokat, kezdeményezésére a pápa kiveszi a pécsi püspök fennhatósága alól a kolostort, és közvetlenül Esztergom alá rendeli.


Templom


Templom

1425 körül elnéptelenedett a falu és a kolostor is. 1453-ban az elveszett javak visszaszerzését kísérli meg Fóris apát, ezért újra íratja az adományleveleket. 1464-ben II.Pius pápa ismét kivonja a pécsi püspök fennhatósága alól a kolostort, és közvetlenül Esztergom alá rendeli. 1474-bõl IV. Sixtus pápa a madocsai apátságot Maróthi Máté macsói bán, mint védúr ajánlatára, Gyivolai Gergely váradi presbiterkanonoknak adományozza tíz évre, hogy a György apát halála óta elhanyagolt monostor épületeit, melyet szerzetesei elhagytak az apátság 40 aranyforintnyi jövedelmébõl kijavítsa. 1487-ben olasz apátot kap a kolostor Fra Zoan Antonio Cattaneo személyében, aki a királyi könyvek miniátora volt. Ezt követõen a domonkos rend átveszi a kolostort a bencésektõl. Az átvétel azonban csak ideiglenes lehetett, mert 1515-ben már ismét Pannonhalma alá tartozik, ekkor János nevû apátja kap értesítést a bátai apát lemondásáról. A hagyomány szerint 1560-ban lett a lakosság református. A törökök kiûzésük elött felgyújtották a templomot, de ezután az apátságnak még tekintélyes romjai állnak. Bohus, pécsi kanok 1721-es vizitációja szerint "faragott kõbõl gyönyörû szép olasz stylben építve" áll még a templom, amit Tolna megye legszebb templomának tart. A templom két tornyát a pécsi Pécsi Székesegyházszékesegyházhoz tartja hasonlatosnak, és külön megemlékszik a tornyokat összekötõ merész bolthajtás alakos szobrairól, és a "virágokkal cifrázott ablakmûvekrõl". (A kettõs torony létét igazolja egy régi pecsét is, melyet a Református Egyházközösség ismét használ.) Ez a leírás nyilván egy gótikus átépítésre is utal. A templomhoz csatlakozó kolostor romjai is álltak még ekkor. Ennek kövein állítólag "görög" feliratokat találtak, és a kövek másodlagos felhasználásúaknak tûntek. (Érdemes emlékezni rá, hogy korábbi birtokosának a veszprémvölgyi apátságnak alapító okirata még Szt. István idejébõl szintén görög nyelven íródott.) A templomhoz közel egy kápolna volt, amit a reformátusok használtak. Ezt még Rómer Flóris is látta a XIX.század végén, és falképeit is megemlítette. Evangélista szimbólumokat fedezett fel a kápolnában. Az apátság pusztulását is ismerjük. Köveibõl épült meg a bölcskei katolikus templom és a paplak 1796-ban. Hõke Lajos a XIX. század végén még látott Bölcskén olyan madocsai sírkövet, amin "Tótország" címerét is felismerte. A bölcskei plébánia falában látható kõ viszont rómainak, és nem középkorinak tûnik. A mai madocsai református templom 1803-06 közt épült, egy korábbi szerényebb templom helyén, ami már nyilván felhasználta az apátság romjait. A helyi hagyomány tudni vélni, hogy a középkori templom a mainál kisebb volt, a templom vége nagyjából a mai úrasztalnál volt. A templom tájolását figyelembe véve elképzelhetõ, hogy az egykori kolostor épületmaradványait találták meg egykor ezen a helyen.

Madocsai népi együttes [szerkesztés]

A múlt:
A Madocsai Népi Együttes 58 évvel ezelõtt 1946-ban alakult azzal a céllal, hogy a feledésbe menõ madocsai táncokat, dalokat, szokásokat fenntartsa jövõ számára. Általuk lett a magyar néptánc szívesen táncolt motívuma a madocsai verbunk, a "szögény csárdás", a "selyöm csárdás". Ennek felelevenítése, sõt a feledésbe merült egyes táncok feltámasztása Földesi János nevéhez fûzõdik. Programjukon madocsai táncrészek szerepeltek. Folyamatos mûködése által sok együttes mûsorára tûzte és feldolgozta a madocsai táncokat. Mûsorukról a TV is többször felvételt készített. A Magyar Rádiónak és a Tudományos Akadémiának is értékes dokumentumai ezek a felvételek. Bizonyítja az együttes értékes munkáját a 60darab elnyert oklevél is. Az együttes leghíresebb tagja Földesi János volt, a helybeli hagyományõrzõ együttes alapítója, zenésze, (a hegedû szerelme volt kis gyermekkora óta), táncosa. 30 évig megszakítás nélkül irányította az együttest. A helyi hagyományok tudatos gyûjtõje és színpadra rendezõje, tevékenysége nyomán "Arany" minõsítést, "Kiváló Együttes" kitüntetést nyert az együttes.. Évtizedeken keresztül bámulatos kitartásával és hozzáértéssel végezte ezt a munkát igazi "népmûvelõ"-ként. Falujának hagyományait õ maga is elsajátította és az együttes mûsorában Boldog István-nal és Seregi István-nal, a Népmûvészet Mestereivel együtt kiválóan be is mutatta. Gyermekeibõl neves zenemûvészek és zenepedagógusok váltak. A Népmûvészet Mestere címet 1986-ban kapta meg.

"A néptáncban való részvétel egyenlõ a szülõföld, e táj ismeretével szeretetével." Ezt sokszor elmondta feleinek -"Ez a hazaszeretet- és akinek ezzel nem telik meg a szíve, annak nincs is szíve"
Jelene:

2001-tõl új lendülettel, új táncosokkal, a régi táncosok és zenészek összefogásával indult tovább az együttesi munka, melynek célja: madocsai motívumokat tartalmazó néptánc koreográfiák, táncok felkutatása megõrzése ápolása. Az ifjúság körében a tánc ezen belül a néptánc szeretetének megkedveltetése. Madocsa kulturális életében a néptánc kellõ rangra emelése. Az egyesület megfelelõ keretet kíván biztosítani a szabadidõ kultúrált eltöltéséhez. A madocsai néptánc, valamint a madocsai hagyományok megörzésében kiemelkedõt alkotott személyek emlékének gondozása.


Külső hivatkozások [szerkesztés]